Most 6:30 van Belo Horzitonte-ban, besüt a nap az ablakon és
nem tudok aludni. Másfél nap telt el az
indulás óta és annyi minden
történt!
Pénteken, azaz 10-én délben indultam a ház elől és magyar
idő szerint délután 6-kor érkeztem meg a hotelbe, Belo Horizonte-ban. Induláskor ért egy kellemes meglepetés, nem
kellett fizetnem a pluszban feladott csomagomra (ezzel spóroltam kb 70 EUR-t),
utána már csak ki kellett várnom a 2,5 órát, hogy felszálljon a gépem München
felé. Münchenben várnom kellett kb 2,5
órát, majd repültem tovább São Paulo
felé. A szomszédom egy nagyon kedves úr
volt, aki egy olajtársaságnál dolgozott és Brazília közelében a tengeren úszó
állomásra igyekezett. A 12 órás utat
beszélgetéssel próbáltuk elviselhetőbbé tenni, az egyetlen dolog, ami kicsit
kellemetlen volt, hogy utastársam már az induláskor is kellemes ’illattal’
rendelkezett, mely a megérkezés idejére jelentősen felerősödött. Összesen aludtam 4 órát. Mikor kb 30 percre voltunk São Paulo-tól,
páratlan látvány nyílt az esti fényekben úszó hatalmas városra. A leszállópályát több éles kanyarral
közelítettük meg, így különböző szögekből is láthatóak voltak a félig ködben
úszó épületek, parkok. Leszállás után
kicsit aggódtam, hogy sikerül-e majd időben átjutnom a bevándorláson, de őszintén
szólva, semmi különösebb nem történt. A
belépéskor senki nem kért tőlem papírt, azon kívül, hogy mi az utazásom célja,
egyetlen kérdést sem tettek fel. Kb 30
perc araszolás után beléphettem és mehettem a bőröndjeimért, amik éppen akkor
jöttek a szalagon. Ezt a
szervezettséget! :) A vámvizsgálaton sem volt senki kíváncsi a csomagjaimra,
így mehettem tovább a csatlakozó check-inhez.
Közben még gyorsan váltottam Real-t (mint utólag megtudtam, nagyon jó
ötlet volt, mivel jó árfolyamon kaptam) és tettem egy kitérőt a
mellékhelyiségbe, amit egy burleszkfilmbe illőnek írhatok le... A WC mindössze
karszéles volt és 1,5 méter mély.
Először próbáltam egy bőröndöt belavírozni magam mellé, de nem nagyon
sikerült... Hát akkor kerestem egy távoli, fal melletti WC-t és ott leparkoltam
a két 23 kilós bőröndömet, és a többi értékemmel bevonultam. Kicsit aggódtam, hogy elviszik a bőröndjeimet
(több oldal is figyelmezetett ezekre a veszélyekre), de mondanom sem kell,
senki az ég világon nem foglalkozott a cuccaimmal, sem velem. Az időre való tekintettel úgy gondoltam,
érdemes végre csatlakozni és visszaadni a poggyászaim, de közben hatalmassá
nőtt a sor. A terminál közepén kígyózott
a sok ember 2-3 csomaggal fejenként, várakozva, hogy feladhassa a poggyászait a
további belföldi útra. Araszolás közben
lehetőségem nyílt tesztelni a portugál nyelvtudásom. Egy hölgy elkezdett nekem beszélni, amiből a
’marido’ szót értettem egyedül. Végül
több ’fale devagar, por fazor’ (kérem beszéljen lassabban) után rájöttem, a vele álló férfi a férje és amikor beállt
elém, akkor ezt azért tette, mert együtt vannak. Na innen elindult egy beszélgetés, melyből
végül azt szűrtem le, hogy a nő brazil, a férje portugál és Franciaországban
élnek. A nő szellemi fogyatékos és
sérült gyerekekkel foglalkozik és babysitter, most éppen nyaralni jöttek
haza. Úgy érzem, 3 hónap nyelvtanulás
után, most először hallva igazi brazil beszédet, nem olyan rossz teljesítmény.
35 perc után én jöttem volna sorra, de ekkor jött az a fázis, hogy a Porto
Alegre-be induló utasokat az indulás ideje miatt előrébb vették, így még 10
percet kellett várnom. Eközben a sor
akkorára nőtt, hogy az egész terminál központi terét betöltötték az emberek. Nem túl hatákony a csatlakozás São Paulo-ban,
ekkora káoszt régen láttam. Visszavonom,
nincs szervezettség :) Miután sikeresen
megszabadultam a terheimtől, elindultam a beszálláshoz. A 4A kapu volt megadva a beszállásra, de természetesen a 4B-hez kellett
mennem. Üdv Brazíliában :)
Busz vitt a géphez, és közben volt alkalmam láni egy egyedi
TAM gépet, amit le is fényképeztem gyorsan.
Tele volt aláírásokkal és feliratokkal, ami igazán viccessé és
különlegessé tette, na meg megtörte a repülőkre általában jellemző precíz és
komoly design-t. Ez az első képem
Brazíliába érkezésem után :)
A felszállás természetesen jó 15 percet késett és senkit sem
különösebben izgatott ez. A gép egyik
fékezőszárnya rendesen lafogott, ahogy a géppel a felszállópálya felé
tartottunk, nem vagyok még most sem biztos benne, hogy ez normális volt. Mindegy, épségben földet értünk :) Az út alig volt 40 perc, ezalatt kaptunk egy
kis száraz piritóst krémsajttal és jam-el, egy pohár üdítőt, majd be is szólt a
steward, hogy szedegetik is össze a szemetet, mert már szállunk le. De jó, kb 5 perc alatt betolt mindenki
mindent és már lenn is volunk :) A
csomagom is megérkezett, szóval leírhatatlanul megkönnyebbültem. A transferrel velem jött még Paddy és Jared,
aztán kisebb dugózás után megérkeztünk a Park Hotel elé 1 órakor, ahol pár
percen belül találkoztunk Toulával és Karinnal is.
Mivel Paddy és Jared is nagyon éhes volt velem együtt, egy
közeli étteremben ettünk, ahol sok ember megfordult, ezzel is bizonyítva, talán
nem olyan rossz a hely. A problémák sora
ott kezdődött, hogy tényleg nem beszéltek a pincérek egy szót sem angolul, de
még azt sem értették, amit portugálul mondtam.... Azt hiszem, a kiejtésemen van
még mit csiszolni :) Ezután jöttek a
félreértések, mint ’nem kérünk jeget’ az italba. A végén Jared megmutatta a szótárban a
pincérnek a jég szót, mert véletlenül sem sikerült jól kiejetni. A fizetést sem értette, azt hitte, édességet
kérek :) A fiúk grillezett sertést ettek
kiadós körettel, én pedig maradtam a nőies spagettinél, jólaktunk, kifizettük,
jó sok élménnyel gazdagodtunk és mentünk is találkozni a többiekkel.
A hotel előtt összegyűltünk a lépcsőn (mint régen a suliban
:) ) és próbáltunk egymásról többet megtudni, amit egy bárban néhány sör és bor
mellett folytattunk. Helyi bort
választottam (kis üveget) Toulaval együtt, melyet mindössze félig sikerült
elfogyasztanom, míg a többiek sört ittak, melyet kérés nélkül pótolt a pincér
folyamatosan. Amint elfogy az ital, a
pincér azonnal pótolja és nem illik nemet mondani, mert azzal megsértjük. Ha valaki csak egy pohárral szeretne inni
sört például, akkor ne igya gyorsan az italát :) A csapatunk, még nem teljes létszámban:
Az első közös italozás után vacsorázni indult a
társaság. Egy olyan étterembe mentünk,
ahol 57 R$-ért azt válogatott mindenki össze, amit csak akart. Annyira nem voltam éhes és a fejemben az
intelmek zakatoltak, de aztán az is eszembe jutott, mit is mondott legutoljára
az orvos az oltóközpontban: ha az ember csak arra gondol, mit ehet mit nem,
elrontja a saját utazását. Na, több sem
kellett, mindent kipróbáltam, amit csak lehetett – vagy amit a többiek is
megettek – és lám, kutya bajom :)
Kóstoltam olyan desszertet, amit még azelőtt soha: Brazíliában szokás
sajtot édes jam-el enni. Páratlan a
kicsit sós és édes íz kombinációja, a kedvencem a kókuszos lett.
Még csak ma érkeztem és mennyi minden történt!
It is 6:30 in Belo
Horizonte. The sun shines through the window and I
cannot sleep. One and a half days have elapsed since the start and so much
happened.
On Friday, 10th of August at noon I started my trip at the
front of my apartment and I arrived at the hotel in BH at 6PM CET. At the start
I had a pleasant surprise. I did not have to pay for the excess baggage (saved
70 EUR), then I only had to wait for 2.5 hours to board the plane to Munich. In Munich I had to wait additional 2,5 hours and then flew on
to São Paulo.
My neighbor during the long flight was a very kind man, who is working for a petrol company
and traveled to an oil platform near the coast of Brazil. We tried to make
conversation to make the journey bearable. The only inconvenient thing was my
companion's "fragrance", which was only getting stronger by the time.
I slept 4 hours only. 30 minutes before landing I discovered the incredible
night skyline of São Paulo.
The airplane made several turns during the landing so I could see the fog
floating buildings and parks from more perspectives. After landing I worried a
bit about getting though the immigration control, but everything went good, after
30 minutes of queuing I proceeded to pick my luggage. Everything went like a
clockwork :) The customs was OK as well, so I entered to Brazil easily.
I quickly changed some Brazilian money in between and visited the lavatory,
which was ridiculously small. First I tried to get a suitcase in but it was a
mission impossible. Then I found another cabin next to the wall and parked the
suitcases (2 pieces, each 23 kg..) there. I worried a bit about them, but
nobody was interested at all. When I arrived finally to the re-check-in to BH, there
was already a nice long line and people were standing in the middle of the
airport as well, each passenger mostly with two pieces of luggage. While queuing
I had the opportunity to test my Portuguese skills. A lady started to speak to
me but I understood only the word "marido". A bit slowly but we
started a conversation and I found out that the lady is Brazilian, her husband
is Portuguese and they live in France.
The lady is a babysitter and she is dealing with mentally handicapped children.
They just came home for vacation. After just three months of learning I think
my Portuguese is not that bad... :) When the line already filled the whole
terminal, after 35 minutes I was the next in the line and I thought it was my
turn, however, the check-in women started to call passengers flying to Porto
Allegre and I had to wait and another 10 minutes. Luckily I managed to drop off my baggage on
time and I went to the gate 4A, which was given as the boarding gate. Of course
the boarding was at 4B… Welcome to Brazil :)
On the airport bus I saw a TAM airplane with a unique
design. Signatures were all over the fuselage. I quickly made a photo of it, this
is my first photo from Brazil.
This flight was only 40 minutes long. All my baggage arrived
as well, so I was relieved. I met at São Paulo gate with Paddy and at BH airport with Jared, and at 1
o'clock we all arrived to the hotel safely and soon we met Toula and Karin, too.
The guys and I had hungry, so we picked a restaurant nearby to have some snack.
It was quiet busy proving that it is not a wrong place. The problems started
with the ordering, because the waiters did not speak English at all, and our
waiter did not even understand what I was saying in Portuguese… I did not want
to have ice in my drink, and I think, my accent was not adequate as in the end
I had to show him the dictionary and when I was asking for the bill, he thought,
I wanted to have desert. In net, we had a good lunch with a lot of nice experiences.
:) We went back the hotel to meet new
CSC team members.
We gathered on the steps in front of the hotel in the afternoon and tried to
know each other. Then we moved to a bar to have some drinks to celebrate the
assembly of the team. I tried a local wine, so did Toula, the others had beers,
and the waiter refilled the glasses continuously without question. Once you run
out of drinks, the waiter immediately refills and not fit to say ‘no’, because
it would violate. If you would like to have only one drink, you better drink
slowly.
After the first drinking we had dinner in a restaurant where
for 57 R$ you could eat what you want. Not being so hungry and with the
admonitions in my head first I did not want to eat anything. Than I ordered some food, because I
remembered, what the doctor said in the vaccination centre: if you think about
what you can eat and what you cannot, it will ruin your days. So I tried
everything what I could. And see, nothing happened :) I tasted a dessert that
never before: there is a tradition in Brazil to eat cheese with sweet
jam. The combination of the slightly salty and sweet is awesome.
I have just arrived and so much happened!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése