2012. június 27., szerda

Kisebb őrület és nehézségek I. // Somewhat madness and difficulties I.

Amikor úgy döntöttem, hogy két nyelven fogok blogolni, még nem tudtam, mire vállalkozom.  Úgy gondoltam, hogy a két nyelvvel egyrészt fejlesztem az angol nyelvtudásom – amire még rengeteg csiszolás vár -, másrészt, célom volt, hogy még több emberhez elérjen és élvezhetővé váljon, amit megosztok.  Családom nagyon lelkes olvasó és nekik mindenképpen az édes anyanyelvemen szeretném elmesélni minden örömöm, bánatom, gondolatom.  Azonban, ezzel a saját dolgomat nehezítettem meg, sokszor nagyon nehéz egy idegen nyelven kifejezni mindezt.  Jóval több energiát, időt is vesz igénybe, amikor mostanában amúgy is meglehetősen szűkölködöm az időben.  A szokásos napi munkám mellett folyamatosan tájékozódom a brazil kultúráról, eseményekről, látnivalókról, hasznos tanácsokat és tippeket gyűjtök a netről, portugálul tanulok, illetve írom a blogom.  A csoport call-ok is egyre több odafigyelést és felkészülést igényelnek.  Én választottam, nem is panaszként írom, kifejezetten élvezem ezt a fajta kihívást.  Hét hét van még az indulásig és még mennyi minden hátravan!  Két részre osztottam a teendőket: az egyik csoport a kiutazás és kiküldetés 4 hetében szükséges, a másik a hosszú belföldi utazáshoz kapcsolódik.  Talán még nem említettem, hogy a négy hét kemény munka után két hét szabadságot Brazília felfedezésével tervezek eltölteni, ami életem legnagyobb kalandja lesz, ez már most látszik :)
Az első sokk: mindössze 23 kg csomagot vihetek magammal a repülőre.  Hölgy olvasóim biztosan átérzik ezt a tragédiát... hogyan pakoljak össze másfél hónapra való ruhát egy 23 kilós bőröndbe? Amikor csak egy hétre utazok ekkora súllyal és mindig pont az marad otthon, ami éppen kellett volna!  Első lecke: tudatos pakolás, és, pénz ráfordításával még egy bőrönd felvihető.  A légitársaság tájékoztatott, hogy csak maximum 23 kg-os bőrönd vihető fel, de tisztában vannak vele, hogy az utasok nagy része plusz bőröndöt fog feladni  tengeren túli járat esetén (mindössze 65 EUR plusz összegért) és természetesen ezt a többlet súlyt a gép elbírja.  Persze, mikor más légitársaság 2 db 32 kg-os bőröndöt is engedélyez fejenként, csak éppen az áraik vagy az úticél nem passzolt.  Párom repülőgép-tervezőként pontos felvilágosítást tud adni, hogy mekkora súlyt képes elvinni egy Airbus vagy egy Boeing gond nélkül, ami természetesen jóval több, mint ami jelenleg megengedett egy utasnak..  A spórolás a csomagokkal a kevesebb üzemanyag-fogyasztást és olcsóbb repülőjegyet eredményezi.  Meg plusz pénzt és hajtépést indulás előtt az utasnak.
Fontos kérdés a helyettesítésem a munkakörömben.  Még nem tudom, ki kapja meg ezt a hálás feladatot. Mindenesetre keresni fogom a lehetőségét, hogy viszonozzam visszatérésem után annak a kollégának, aki a 6 hét alatt helyettesíteni fog.  Talán annyiban szerencsés az időpont, hogy augusztus és szeptember eleje sosem olyan hektikus, mint mondjuk az év vége, így a napi feladatok is kezelhetőbbek.  A munkaköröm bő másfél éve látom el, az egyik IBM brand gyártás utáni tartalék-alkatrészeinek beszerzését koordinálom, amihez bizonyos brand ismeretek szükségesek.  A sűrű július még ki fog egészülni a kollégám betanításával és tréningelésével.  Hurrá :)
Végül, a múlt heti megbeszélésen a partnerekkel való kommunikáció volt a fő téma, illetve a tanácsadói szerep.  Ilyen feladatkört eddig még nem láttam el, a témával kapcsolatban sok új információt kaptam, mely ebben a szerepben újak beilleszkedését és a feladat ellátását nagymértékben megkönnyítheti.  A kicsit temperamentumos és kockázat vállaló, taktikus hozzáállásomról, ami az eddigi munkámban inkább pozitívum volt, most át kell váltanom egy megbízható üzleti tanácsadó és kevésbé magam (IBM) felé irányuló szerepbe.  Akik ismernek, zömében nem ezt az oldalamat látják, mivel a környezet nem ezt kívánja meg, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudok váltani.  Csak éppen nem ez volt a szükséges és némi gyakorlatra van benne szükségem.  Van még időm felkészülni, már most igyekszem alkalmazni a napi munkám során (ahol az megengedi), hogy a program alatt már magabiztosabban menjen.   A legfontosabb: bizalmat kelteni, nyitott kommunikációt létesíteni, rugalmas és alkalmazkodónak lenni a megváltozott körülményekhez.  Ha klienssel találkozik az ember, az utóbbira minden körülmények között számíthat :)
Legközelebb a két hetes tervezett túra szervezésének buktatóiról, Brazil szabályok csapdáiról fogok írni.


I decided to write my blog in two languages, as in one hand I wanted to improve my English language knowledge (strongly recommended) and in the other hand also wanted to share with my family and friends my thoughts and good-bad feelings in my monther language.  Other than that, my experinces can be widely shared and understood by public only in English.  I did not know at the start, how difficult it could be to manage.  To express my thoughts and feelings in English is one of my biggest challenge associated with CSC program.  The multi-language bloging is really time consuming (if you want to do it well) and nowdays, I am really out of free time.  Beside my regular job, I learn more about Brazil culture, search for hints and tips, read news, learn Portuguese, and, write my blog.  In addition, I have to complete every week some tasks for our CSC meetings.  Frankly speaking, it is hard, but I really enjoy these challenges.  Seven weeks to go to Brazil and still many 'to do’s are left!  I have two type of thigs to do: one’s are related to pre-travel issues (madness) and the task for the four weeks assignment,  the second’s are related to my post-assigment travel.  If I have not mentioned earlier, I will travel two weeks around Brazil, I will spend my vacation there.  It will be my biggest travel experience in my life, for sure, I cannot wait to travel :)
First shock: I can take only one piece of 23 kg lagguage with me on the plane.  Oh no, how would it be possible to pack clothes for one and half months without exceeding 23 kg?  No way for me, I take similar size of bag for one week trip!  I assume, some women strongly agree with me :)  Lessons learned: be conscious and pay for additional lagguage.  The airlines informed me, the standard is one piece of 23 kg lagguage, however, the plane could take more and I could buy allowance for one more bag, it will cost just total 65 EUR.  Of course... other airlines offer 2 pieces of 32 kg lagguage with no issue, but I could not book on these airlines, as they were quite expensive or the destination did not match.  My man is an aircraft-designer, who can share with me all information about the capacity of Airbus and Boeing planes.  Not a surprise, planes can take much more, than it is allowed officially.  All recent reduction in lagguage weight allowance was in favor of reduce kerosene consumption and the cost of flight tickets.  Well, this decision just caused extra cost for the passengers and some pre-travel headaches for women :)
Other issue is the proper work coverage for 6 weeks, during my assignment.  I do not know at this time, who will be my backup, but I thank in advance and will find ways to reciprocate upon my return.  The only advantage, I will be out in August and early September, when people are still on vacation and business is not hectic.  To cover my job would be more difficult and exacting during end of the year season.  I am working in Service Parts Procurement and manage the spare parts supply and supplier relationships under an IBM Brand, and this role requires deep Brand environment knowledge.  I have been doing this job since 2011.  During the last months prior my travel, I will also have to integrate training and mentoring into my daily responsibilities.  Great! :)
The next important task is to acquire consulting skills prior we start our program.  I am new in the advisor role, therefore I learned and received new information during the last week call and presentations.  I have been doing jobs until today which require a tactical and sometimes competing approach, now I have to change, to be a trusted advisor who works in a collagorating fashion.  I am sure, I have these hidden skills, only the current work enviroment did not force me to apply them until today.  I still have to improve, so I started to practice and apply the required skills during my regular job as well, to get more experience.  Key characteristics for a high level consultant: built trust, open communication, flexible and adaptable to changing requirements.
Next time, I will write about the roadblocks of online booking in Brazil and the difficulties to make the schedule of our two weeks trip.

2012. június 23., szombat

Egy befolyásos ország // An influential country


Ami meglepetés számomra, hogy miközben Brazília az elmúlt évtizedben elképesztő fejlődésen és változásokon ment keresztül, mindezek ellenére, a média Brazíliára fordított figyelme nem nevezhető számottevőnek.  A világ élvonalába tartozó gazdasággal rendelkező országról elérhetőek általános, a gazdaságot érintő alapinformációk, de ezen nem mutatnak túl a híradások.  Ha a hazai, vagy akár külföldi híradásokat nézzük, nem jellemző a Brazíliában történt események közzététele, vagy ha fellelhetőek hírek, akkor sem kimondottan a címoldalakon.  Így próbáltam olyan angol vagy német nyelvű híroldalakat találni, amiken keresztül elérhetőek az országhoz kapcsolódó folyamatos hírek, események, aktualitások, de meglehetősen hosszasan kellett keresgélnem.  Inkább olyan blogokból tudok tájékozódni, amiket kinn élő tudósítók vagy magánemberek írnak, akik hivatásuknak érzik az események terjesztését.  Érdekesség, hogy az egyik brazil tudósító a blogján úgy véli, továbbra sem elegendő a Dél-Amerikára irányuló figyelem és az újságok/hírtársaságok nem rendelkeznek elegendő pénzkerettel, hogy ezt a területet is lefedjék. 
Korábban már írtam a sztereotípiákról, amik véleményem szerint eszünkbe jutnak először, ha meghalljuk a Brazília szót.  Emellett azonban egyre inkább a köztudatba kerülnek olyan fogalmak, mint fejlődő ország, erős lábon álló gazdaság, beruházások, gazdasági nagyhatalom, sportnagyhatalom.  Akkor vegyük sorra: kivívta a 2014-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát, illetve 2016-os olimpiának is ő fog otthont adni.  Ez arra késztette a kormányt, hogy több pénzt invesztáljon az utak és repülőterek fejlesztésére, illetve a sportlétesítményekre.  A kb. 8,5 millió négyzetkilóméteren elterülő ország bővelkedik termőföldben, energiaforrásokban és ásványkincsekben, amelyek iránt megnőtt a kereslet az elmúlt években.  Ilyen adottságok remek alapot adnak, hogy alkalmazkodni tudjon a kereskedelmi változásokhoz és fejlődjön a világválság ellenére.  BRIC egyik tagjaként a világ legjelentősebb alapanyag- és nyersanyag szállítójává válhat. BRIC egy mozaikszó, ami a gyorsan fejlődő országok Brazília, Oroszország, India és Kína kezdőbetűiből áll össze, és az elemzések szerint az elkövetkezendő 20-30 évben túlszárnyalhatják a napjainkban leggazdagabbnak számító országok teljesítményét.  Lássuk akkor a számokat.  GDP számok azt mutatják, hogy Brazília érte el a legnagyobb gazdasági emelkedést az elmúlt 25 évben.  A GDP emelkedés 2010-ben elérte a 7,5%-ot és 2011-ben igaz, kissé visszaesett, így is 2,8%-al zárt, ezzel a világ hatodik legnagyobb gazdaságával rendelkező államává lépve elő, megelőzve Nagy-Britanniát. 
A gazdasági előrelépéshez hozzájárult a tudatos kormányzati politika, fejlesztési programok és beruházások. Brazíliát korábban ciklikus fellendülés és hanyatlás jellemezte, az ország fejlődését a politikai instabilitás, lassú iparosítás és külföldi hitelek is akadályozták.  Emellett az országot magas infláció súlytotta az 1980-as években.  A brazil gazdasági stabilizációs program és a ’Real Terv’ (Plano Real) bevezetése 1994-ben mindezen problémák megoldására volt hivatott.  A pozitív folyamat 2000-ben egy időre megrekedt, azonban 2003-ban hivatalába lépő új elnök, Luiz Inácio Lula da Silva (Lula), kilátásba helyezte gazdasági reformok bevezetését, több eredményt is elérve.  Különös figyelmet fordított az elszegényedett tömegekre, egyik fő programja az éhezés visszaszorítására és felszámolására irányult (Fome Zero).  Ez a program több programot egyesített: Family Allowance (Bolsa Família), Brazília félszáraz területein víz-ciszternák létrehozása, alacsony költségű éttermek létesítése, erőfeszítések a tinédzser terhességek számának csökkentésére, minimális készpénz juttatása a szegényeknek és további más intézkedések (egészséges étkezésre nevelés, vitaminok és vas terjesztése, családok önellátó gazdálkodásának segítése és hozzáférés mikrohitelekhez).  Lula legnagyobb kormányzati programja a PAC (Programa de Aceleração do Crescimento- Growth Acceleration Program), ami a Brazil infrastruktúra megerősítésére és ezáltal, a magánszféra fellendítésére, új munkahelyek létesítésére irányult (szennyvízelvezetés, energia, közlekedés és logisztika terén), 2007 január 28-án indult.  Ezt a szemléletet vitte tovább a Lulát követő elnök, Rousseff, aki Lula legnagyobb programját folytatta PAC-2 néven. 2011. január 1. óta Dilma Rousseff Brazília elnöke, az első nő, aki betölti ezt a tisztséget.
Mindezeken túl, Brazília ad otthont a világ negyedik legnagyobb repülőgép-gyártójának, a Embraer-nek (Airbus, Boeing, Bombardier után), hatodik legnagyobb személygépkocsi-gyártó és komoly ipari háttérrel rendelkezik (textilek, cipő, vegyipar, cementgyártás, gépjárművek és alkatrészek).  Főbb export termékek közé tartozik: repülőgép, kávé, járművek, acél berendezések, vasérc.
Végül, Rousseff sokat sejtető nyilatkozatával zárom soraimat: "Brazília tovább fog nőni, társadalmi integrációval és mobilitással". 


Over the past few years Brazil economy has been increasing rapidly and become more important, however, the level of interest from media is still not really significant.  The country belongs to the group of the world’s largest countries and the media and news sites publish mostly basic information and these are not tipically in their headlines.  I have been tyring to locate sites which posts and publishes news, events and actualities assosiated with Brazil, well, it took long to find some.  Nevertheless, I have found some great blogs owned by foreign correspondent and citizens who live in Brazil and their mission is to call attention to Brazil and it’s great stories, happenings.   Intersting explanation from a correspondent blogger: he believes, "although Brazil is becoming increasingly influential, the level of interest in South America’s largest nation is not huge and newspapers simply don’t have the budget to cover it properly". 
Previously I wrote about the common stereotypes associated with Brazil, the country is also known often as developing country, increasing economy, investment power and leader in sports.  In 2014 Brazil will host the football World Cup and the 2016 Olympics. This forced the government to invest in roads, airports and sport facilities.  Brazil’s area is approx. 8,5 million sq. km and the country possesses rich minerals deposits, soil and energy sources.  These natural resources has been providing good conditions the country to growth and survive world economic crisis.  As a BRIC country Brazil will become dominant as suppliers of raw materials. BRIC is an acronym that refers to Brazil, Russia, India and China, who would be wealthier than most of the current major economic powers and also could become among the four most dominant economies by the next 20-30 years. What the numbers show: based on GDP numbers, Brazil economy achieved the highest growths in 25 years.  In 2010 the GDP increased 7.5% and in 2011 (slight decrease) increased 2,8% and with that, Brazil has overtaken United Kingdom to become the world’s sixth largest economy.
The economic growths was contributed by the government politics as well as by program investments.  Brazil’s economy had in past century cyclical boom and bust, it was also hindered by political instability, slow industrialization and large foreign loans.  Brazil also faced with high inflation in the 1980s.  The Economic Stabilization Programme, or the Real Plan (Plano Real) was introduced in 1994 to overcome this.  The econoic growths somewhat stopped around 2000, after that, the new president, Luiz Inácio Lula da Silva (Lula) at his inauguration in January 2003 promised political and economic reforms and forecasted to eradicate hunger.  Lula put social programs at the top of his agenda and his leading program was the ‘Zero Hunger’ (Fome Zero).  This program brought together a series of programs: Family Allowance (Bolsa Familia), the creation of water cisterns in Brazil's semi-arid region, actions to counter teenage pregnancy, to strengthen family agriculture, to distribute a minimum amount of cash to the poor people, and many others (low-cost restaurants, educating people about healthy eating habits, distributing vitamins and iron supplements, supporting subsistence family farming and opporuntiy for microcredit).  The Lula administration’s main investment program was the PAC (Programa de Aceleração do Crescimento- Growth Acceleration Program), launched in 28th January, 2007.  It is intended to strengthen Brazil's infrastructure, and consequently to stimulate the private sector and create more jobs (in constructions, sanitation, energy, transportation and logistics).  This program is continued by Rousseff, under name PAC-2, Rousseff also has been continuing with the strategy of Lula administration. Dilma Rousseff is the President of Brazil since 1st January 2011, the first woman to hold the office.
In addition, Embraer is the world's fourth largest civilian airplane maker, located in Brazil (Brazil's top exporter), and the country is in the sixth place in the list of world’s top car manufacturing countries.   Not least, Brazil’s major industries are textil, shoes, chemicals, cement, motor vehicles and parts and main export products are: airplanes, coffee, vehicles, steel equipments.
To sum up to above, here is the commitment of Rousseff's: "Brazil will continue to grow, with social inclusion and mobility."

Források // Sources:
Wikipedia
BBC
andrewdownie.wordpress.com
http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.KD.ZG
http://www.tradingeconomics.com/gdp-growth-rates-list-by-country
http://blogs.worldbank.org/growth/brazil-announces-phase-two-growth-acceleration-program 

2012. június 17., vasárnap

Folytatódik a felkészülés: védőoltások és egyéb // Continuing pre-work: immunization and others


Nem volt könnyű a remek szabadságunk után visszatérni.  Természetesen, a távollétem alatt és az elmúlt egy hétben is folytatódott a felkészülés.  Nem szerettem volna egyetlen megbeszélést sem kihagyni, de a fuerteventurai technikai adottságok miatt ki kellett hagynom egy hetet.  A szigeteken nem állt rendelkezésre elég sávszélességű net, ami elbírta volna a net-callt, emellett minden lelkes nyaraló éppen a facebook-on vagy egyéb közösségi oldalakon szörfölt (a tenger helyett), így kellőképpen lelassították az amúgy sem túl nagy kapacitású internetet.  Kicsit talán túlbuzgónak tűnik, hogy szabadság alatt is dolgozni akartam, de el kell mondjam, ezek a call-ok nem számítanak munka kategóriába.  Többnyire plusz információkat kapunk Brazíliáról, érdekes témákat beszélünk át, úgymint ‘Utazás és biztonság’, ‘Kulturális különbségek’ és korábbi személyes élmények, tapasztalatok.
Az előmunkák első hónapjában (május) három fontos dolgot intéztünk el: repülőjegy, vízum, utazás feltételei.  Megvan a repülőjegy-foglalásom, így egyre biztosabbá vált, hogy utazni fogok :)  Az odaút összesen 21 óra 47 perc lesz, két megállással (München és Sao Paulo).  Volt részem hasonlóan hosszú utazásban már korábban, valószínűleg nem leszek túl fitt az utazás végére :)  Ha az ember a világ másik felére készül, el kell viselnie az utazás kellemetlenségeit.  Nem minden ország látogatható vízum nélkül, de ezzel most nem kell foglalkoznom, mivel magyar állampolgár vízum nélkül utazhat Brazíliába, amennyiben a tartózkodás nem hosszabb 90 napnál és a látogatás célja nem pénzkeresés vagy letelepedés.  A harmadik fontos pont az ajánlott védőoltások/vakcinák és minden egyéb előfeltétel teljesülését fedi le.  Nem örültem annyira, amikor megláttam az ajánlott listát az oltóközpont oldalán:
- Hepatitis A és B
- Diftéria
- Tetanusz
- Sárgaláz
- Tífusz
- Veszettség
- Malária
- Meningitisz
Aki mindezeket túléli és mellékhatások nélül, megérdemli valóban, hogy utazzon :)))  Továbbá, ajánlatos teljes orvosi kivizsgálásra elmenni az utazás előtt.  Végül, nem feledkezhetünk meg az utazás biztosításról (erről a cég gondoskodik), szükséges kinyomtatni a hivatalos dokumentumokat és sürgősségi számokat.  Talán túlbuzgó vagyok, de nekem mindez megvan már :)
Ebben a hónapban a fent már említett témákon kívül, a tanácsadói feladatokat vesszük át leginkább.  Ezt a típusú tevékenységet fogjuk többnyire alkalmazni, amíg a partnereinkkel a programon dolgozni fogunk.  Emellett a korábban elkészített személyes prezentációkat fogjuk előadni, bár nem a megszokott módon.  Inderpal javasolta, hogy ne magunkat, hanem egymást mutassuk be és párokra osztott minket.  Az én párom Sunghwan.  Hogy a lehető legjobban és magabiztosan mutassuk be a másikat, szükség volt arra, hogy megismerjük egymást és többet beszélgessünk.  Kerestünk egy napot, ami mindkettőnek megfelelt és jó 45 percen keresztül ki-ki kérdezgette a másikat és mesélt magáról.  Ezt egyrészt jó ötletnek tartottam, mert olyan új dolgokat is megtudtunk egymásról, amire esetleg csak jóval később, a program közben derült volna fény.  Talán ez is közelebb hozott minket.  Másrészről azonban, személyes kontaktus nélkül, virtuálisan nehéz személyes dolgokról mesélni, még akkor is, ha csak általános témákat érintettünk, mint például elvárások, gondolatok a CSC-ről, tervek, kedvencek.  A legutóbbi megbeszélésen, amin újra részt tudtam venni, Sangita és Paddy kezdte a sort.  Talán a legjobban mindig egy külső személy tud jellemezni és bemutatni minket, ilyenkor visszajelzést is kapunk, hogy mások milyennek látnak minket.  Amit úgy vélünk, mások látnak belőlünk vagy szerettünk volna, hogy lássanak, pillanatok alatt megerősítést kaphat vagy akár az ellenkező eredményt is hozhatja.  Nagyon kíváncsi leszek, rólam milyen jellemzést fog Sunghwan mondani, most még azt tervezem, hogy megosztom :)

Magyarországi oltóközpontok:



After our amazing vacation it was not easy to return to our regular job.  During my absence and also this week, team has been continuing the work preparation.  My original plan was to not miss any pre-work discussion, however, due to lack of proper internet connection in Fuerteventura, I was not able to use netcall and join a call.  Most of the vacationer was hanging on Facebook and other social pages in the evenings and they slowed down the already extremely slow internet (could not wait to post first photos...)  It could be surprising that I wanted to attend a work related call during my vacation.  In fact, I do not consider CSC calls as ’work call’, they are about Brazil and we review interesting topics such as ’Travel and Safety’, ’Cultural Adaptability’ and others’ previous experiences.
During the first month of the pre-work (May), team reviewed and completed three major topics: flight tickets, visa and travel conditions.  It seems I will really travel, as I have now my flight tickets :)  The duration of my flight will be 21 hours and 47 minutes with two stops in Munich and Sao Paulo.  I am going to travel to the other end of the world, thus, I have to accept the exhausting, uncomfortable travel conditions.  I am sure, I won’t be fit when arrive to Brazil after such long trip.  Many countries around the world can be visited only with visa, but Brazil is one of those countries that a Hungarian citizen can visit without visa.  Conditions are: visit cannot be longer than 90 days and the puspose of the visit cannot be money earning or immigration.  The third important discussion point covers immunization and travel conditions.  Frankly speaking, the list of recommended vaccine for Brazil is not short….
- Hepatitis A és B
- Diphtheria
- Tetanus
- Yellow fever
- Typhus
- Rabies
- Malaria
- Meningitis
Wow, nice list of vaccines to survive without side effects!  It is also recommended to visit doctor for a detailed medical examination.  Just in case…  Finally, also we should not forget the travel issurance and print out the necessary documents prior the travel.  Hm, I have all of the papers already prepared for my travel.  I am soo diligent :)
This month the discussion topic will be consulting skills mostly, will have to apply this skill during our CSC program when talking to or negotiating with our Clients.  Other than that, team will also go through the personal presentations.  Inderpal selected an unique way to get to know each other: he created pairs and each team member will present somebody else.  My pair is Sunghwan from Korea.  Sunghwan and I selected a date/time which was suitable for both of us and we had a 45 minutes discussion in order to better know each other and be more confident when introducing each other to the team.  We asked many questions and also told stories, interesting facts about ourselves.  On the one hand, I find the proposal really excellent, as team members will hear new things, ideas from other team members, which may would never turn out or wouldn’t be mentioned until our face-to-face assignment.  On the other hand, we only reviewed basic topic - such as expectations, motivations, CSC plans, favorites – but it was not easy to built trust, talk about personal facts or thoughts through phone, virtually, without personal contact.  In the last call, Paddy and Sangita made the first presentations.  In my view, a person can be introduced at best by an outside person and with that it could be obvious, what others’ view are about that person.  I look forward to hear Sunghwan’s presentation about me, at the moment I am willing to share.  Will see :)

2012. június 13., szerda

Surfing – Fuerteventura, Kanári-szigetek II.

Amióta az eszemet tudom, vonzódom a vízhez.  Alig voltam 4 éves, amikor már úszni tudtam és később versenyeztem is.  Én voltam a legkisebb és legelevenebb az úszócsoportban, így kaptam a Mogyoró becenevet kislányként.  Később, a gimnáziumi csapattal többször is elsők lettünk a középiskolák úszóversenyén.  Az évek során a nyári fürdések mellett kipróbáltam a jetski-t és bodyboard-ot, de valahogy mindig is szörfözni szerettem volna leginkább.  Ehhez a sporthoz azonban utazni kell, hazánkban az adottságok miatt nem igazán művelhető.  Tavaly már kacérkodtam a gondolattal Gran Canarián, idén pedig belevágtam.  Mindezt nem tudtam volna megtenni, ha a párom nem támogatja az őrült ötleteimet és nem bízik bennem, hogy tudok magamra vigyázni :)  Az első szörflecke minden várakozásomat felülmúlta. 
Fuerteventurán számtalan szörfiskola nyújtja szolgáltatásait, ezért nem is volt könnyű választani.  Először egy olyan társasághoz mentünk, amely nagyon is megbízhatónak tűnt, aztán a megbeszélt időpont előtt egy nappal egyszer csak elromlott az autójuk, minden bizonytalanná vált és megrendült a bizalom irántuk.   A második választás jónak bizonyult.  A nagy esemény előtti kötelező oktatás során részletes felvilágosítást kaptam a jelzésekről, veszélyekről, és hogy milyen állatok lehetnek a vízben, melyek szörfözéskor sérülést, csípést és allergiás reakció esetén komoly problémát okozhatnak.  Persze, mindezen esetekre kevés esély volt, mégis kicsit aggódni kezdtem.  Emellett követelmény, hogy nyílt tengeren minimum 15 percig úszni tudjon az illető, aki szörfözésre vállalkozik.  Akkor nem igazán tudtunk még ennek a jelentőségét.  Később kiderült, valóban szükség van erre a képességre :)  Ezután jött az igazán izgalmas rész: ruhapróba és a board kiválasztása.
A szörfruhát nem könnyű felvenni, mivel jól a testhez simul és az anyaga miatt alapban tapad a testre.  A nagy hőség miatt kicsit nyirkosabb volt a bőröm, így alig bírtam magamra rángatni az overállt.  Ezek után persze a nagy izgalom miatt még egy kitérőt kellett tennem a mellékhelyiségbe, ahol hosszas hámozás után ismét rángathattam magamra a kezeslábast :)  A következő meglepetés akkor ért, amikor megkaptam a board-omat… egyrészt majdnem kétszer hosszabb volt, mint én, emellett jóval nehezebb, mint amire számítottam.  Ráadásul, nekem nem túl hosszú a kezem, így nem tudtam a hónom alatt átfogva vinni, mert nem érte át a kezem :)  Ha valaki azt gondolja, hogy sok teendő nincs, akkor  nagyot téved.  Egyfajta szertartás jellemzi a készülődést és az utat: fel kellett pakolni a board-okat az autóra, utána elautózni a megfelelő tengerpartra (természetesen ezek a helyek nem a kijelölt utakon érhetőek el), utána lepakolás az autóról, majd a board-okkal el kellett sétálni a homokban a partig.   Már itt lefáradtam, pedig még csak a tengervíz közelében sem voltunk és úgy gondolom, jó kondícióban vagyok.  Ezután következett a bemelegítés: futás és hajlítások.  Itt már úgy lihegett mindenki, mintha már legalább negyed órája futottunk volna.  Ezután kezdődött el a tanítás.
A szörfözés alapja a board-on a megfelelő pozíció felvétele és egyensúlyozás.  Először támaszkodva, majd a deszkát elengedve, két kart oldalra nyújtva, egyensúlyozva siklani.  Ezt először a parton gyakoroltuk, ’nem lesz itt gond, megy ez simán’, gondoltam én.  Az első szekció valóban könnyen ment, korábbi bodyboard-os tapasztalataim miatt könnyen feküdtem a deszkán és siklottam a hullámokkal.  Ezután szünet következett és elkezdődött az igazi szörfoktatás.  Addig minden simán ment, amíg a parton gyakoroltunk, ahogy a párom szokott fogalmazni, ment a tai-chi :)  Evezés szimulálása, mellvonalban támasz, majd felpattanás a deszkára, állásban.  Szárazföldön csillagos ötösre teljesítettem, amikor a tenger felé vettük az irányt, onnan kezdődtek a problémák…  Az alapállás hasonlít a snowboard alapálláshoz, a szörfnél ’csupán’ annyi a különbség, hogy sem kötés, se rögzítés nincs a deszkán, a víz minden irányból zubog az emberre – leginkább az arcba – és közben sebességgel száguld a hullámon.  Ilyen körülmények között ’ugorjon’ fel a lelkes kezdő szörfös a deszkára, amin még a szárazföldön is nehézkes felállni :)  Persze, ne panaszkodjon, aki ilyen sportra adta a fejét :)  Ahogy telt az idő, úgy erősödtek a hullámok.  Némelyik a fejem fölött bukott át akkora robajjal, hogy valóban minden bátorságomra szükség volt, hogy ott maradjak.  Emellett, feltett szándékom volt, hogy egy jó hullámot fogok ’meglovagolni’, emiatt beljebb igyekeztem a derékig érő víznél.   Ha ha, jó kis kihívás elé állítottam magam…Egyrészt a nagy szél miatt néha irányba sem bírtam állítani a deszkát.  Volt, amikor olyan erős hullám érkezett, hogy amennyivel sikerült beljebb jutnom, annyit vissza is dobott.  Itt érkezett el az első mélypont.
Nagyon elkeseredtem, mivel a hullámok folyamatosan kivagdostak és kezdhettem elölről.  Aki kívülről nézett, jó nagyokat röhöghetett, hogy az a szerencsétlen a nála kétszer nagyobb deszkával mászik befelé, meg dobálja vissza a víz.  Nagy IQ-ra vall :)  Valójában azt csináltam, amit kellett, éppen csak még nem volt tapasztalat, hogy kell kezelni az ilyen helyzeteket.  Ekkor jött el a szünet ideje, mint egy mosott rongy másztam ki a vízből.  Természetesen, nem egyedül voltam ennyire leharcolt, a csoport minden tagja épp hogy vonszolta magát.  A szünet alatt valóban erőt kellett gyűjtenem, hogy legyen bátorságom visszamenni a vízkatlanba.  10 perc pihenő és néhány jó tanács után az oktatótól, újra kezdtem a próbálkozást.  Minden elismerésem Chris-é, ugyanis a tanácsainak köszönhetően könnyebben állítottam irányba a deszkát és sikerült sebességet vennem, hogy a hullámokra tudjak feküdni.  Meg is jött a bátorságom és többet próbálkoztam a felállással, melynek köszönhetően három akkora borulásban volt részem, amit sosem fogok elfelejteni.  Chris az egyiket csak ’kamikaze’-nak nevezte…. Egy igazán nagy hullámon szerettem volna siklani, amihez úgy gondolom utólag, hogy nem volt se kellő tapasztalatom, se technikám (mily meglepő…) így igazán bedarált a hullám.  Ha valakinek volt már élménye, amikor a tengerből kijövetelkor elkapta és felborította egy hullám, akkor azt szorozza meg kb százzal.  Amikor a deszkával bedarál egy hullám (ez a legjobb szó rá), minden irányba dobja a deszkát, a lábra erősített zsinór az emberre tekeredik és a vízcsavar be is tekeri a szörföst, ami miatt hirtelen fogalma sincs, hol a fenn és a lenn.  Ami a legveszélyesebb, hogy a deszka tehetetlen és nincs kontrol, hogy melyik irányba repül – a fejre, arc felé vagy a hátra… bárhol megüthet.  Az egyetlen, amit ilyenkor egy szörfös tehet, két kézzel védi a fejét, hogy tompítsa az ütést.
A másik dolog, ami a fejben jár ilyenkor, hogy mikor lehet végre levegőt venni!  Az első borulásomnál megijedtem, a második sem volt kellemes, és minden bátorságomra szükség volt újfent, hogy visszamenjek a vad hullámok közé.  Bevállalós embernek ismerem magam, de ez az új helyzet azért próbára tett engem.  Itt volt a második mélypont.  Sokat köszönhetek a páromnak, aki tartotta bennem a lelket és közben elmondta, hogy valójában nem sok kell, hogy sikerüljön az első siklásom.  Így hát visszamentem és próbálkoztam tovább.  Nagyon fáradtnak éreztem magam és minden hullám vette ki belőlem az erőt.  Akkor értettem meg, miért van szükség a jó úszásra.  Aztán rájöttem, hogy igazából a legnagyobb bajt az okozza, ha megijedek.  Valójában, olyan nagy baj nem történt (csak orrba vágott a deszka), és jó úszó vagyok, levegő nélkül viszonylag sokáig tudok víz alatt lenni, így a pánik okozhatja a legnagyobb problémát.  A harmadik borulás után megnyugodtam és nem is éreztem többet olyan borzalmasnak, ha beleestem a vízbe vagy elsodort egy hullám.  Végül, a sok próbálkozásnak meglett az eredménye.  Felálltam a deszkára egy hullámon és siklottam :))))  Nem lehet leírni az érzést, ujjongtam a parton, hogy sikerült :)
Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy olyan érzés volt, mintha repülnék, miközben a vízen álltam :)  Kezdőként szép teljesítmény volt, de valójában ez meg sem közelítette az igazi siklást még :)  Ha ha, majd jövőre!  Éppen, amikor sikerült még 1-2 próbálkozásom, letelt az oktatás ideje.  Összesen 3 órát voltunk a tengeren és szinte minden erőmet elszívta a sós víz.  Olyan sikerben volt részem, mint már nagyon régen, úgy érzem, végre megtaláltam a nekem való sportot :D

2012. június 12., kedd

Egy kis kitérő - Fuerteventura, Kanári-szigetek I.

Az elmúlt egy hétben nyaralni voltunk a kedvenc szigetcsoportunk egyikén, a Kanári-szigetekhez tartozó Fuerteventurán.  Nem tudunk betelni Spanyolország eme gyöngyszemeivel, sokféle aktív kikapcsolódásra van lehetőség, a szigeteknek változatos arca van és nem utolsó sorban, szinte minden időszakban jó itt nyaralni. Fuerteventura azonban nagyon más, mint a többi sziget.  Az egy hét alatt volt részünk tikkasztó hőségben, szeles időben, homokviharban, esőben és borús időben.
Első nap délután érkeztünk meg Corralejo-ba.  Az északi parton fekszik a Bristol Playa hotel, egy szeles parton, ami miatt kicsit meg is ijedtünk, hogy talán rosszul választottunk, de aztán később kiderült, jobb helyen nem is szállhattunk volna meg.  Ez a város fürdésre nem igazán alkalmas, mivel a strandjai kicsik és nem is szépek, túl közel vannak a forgalmas kikötőhöz.  Már első este egyértelművé vált, így még 6 órakor elmentünk a 4 km-re lévő dűnékhez.  Ott aztán az általunk annyira kedvelt ’senkiföldjén’ fürödtünk először.  Ez annyit jelent, hogy nincs tömeg, szinte alig fürdik valaki, mivel a hely nehezebben megközelíthető, vadabbak a hullámok és kicsit veszélyesebb a partszakasz.  Egészen 8 óráig ott voltunk, amíg a szél olyan erőssé nem vált, hogy ajánlatosabb volt a biztosabb szárazföldre visszatérni :)  Corralejo napközben csendes, éjszaka nyüzsgő város, rengeteg beülős, hangulatos ivóval, étteremmel és élő salsa-zenével az udvarokban.  A város egyik központi játszóterén még 10:30-kor is nyüzsögtek a gyerekek, az anyukák a padon pletyóztak, míg a férfiak söröztek vagy boroztak a közeli ivó teraszán.  Senki sem aggódott, hogy koszos lesz a gyerek ruhája, vagy hogy haza kéne menni lefeküdni.  Két utcával arrébb már nyüzsgött az éjszakai élet, karaokee bárok és boltok sora csábította a turistákat, zene szólt mindenhol.
Második nap az éjszaki parton indultunk el El Cotillo felé.  Itt nincs betonút, csak murvás és köves útfélék, melyen leginkább terepjáróval lehet jól közlekedni.  Mi egy kis Peugeot 207-el voltunk, amire bölcsen teljes biztosítást kötöttünk, így gond nélkül bukdácsoltunk vele a vulkanikus kövekkel, kisebb sziklákkal tűzdelt utakon, míg végre a szörfparadicsomokhoz értünk.  Eddig csak képen láttam, ahogy várnak a szörfösök a hullámokra. Élőben igazán lenyűgöző volt őket nézni, ahogy száguldoztak lefelé a hullámokon, vagy ahogy éppen jó nagyokat buktak.  Kezdett egyre inkább megjönni a kedvem a szörfözéshez :)  Corralejo és El Cotillo közötti szakasz fürdésre nem alkalmas, de szörfözésre tökéletes, így egész szörftelepek vannak lakókocsikkal.  Az út poros, homokos, kavicsos, rázkódós és szűk, igazi kihívás rajta vezetni.  A kitartó út után El Cotillo csodálatos azúrkék tengerpartján lehet egy jót fürdeni.  Utunk a strandolás után a szörfközpontba vezetett, ahol megtudtam, kezdőként egész megfizethető áron vehetek órákat.  Biztos voltam benne, hogy még szörfözni fogok, mielőtt hazatérünk :)
Harmadik nap a nyugati parthoz mentünk El Cotillo alatt egészen Ajuy-ig, ahol a magas falak szélén túráztunk.  A kilátás gyönyörű az óceánra, fekete homokos strandok és hatalmas hullámok jellemzik a nyugati részt.  A magas fennsíkról pazar látvány tárul a vulkánokra és dombokra.  Senkivel sem találkoztunk, olyan érzésünk volt, mintha a világ végén lennénk.  Az egész napos túrázás után újra megálltunk a dűnéknél az esti nagy hullámokban fürdeni.
Negyedik nap kissé borús volt az idő, így első célunk Fuerteventura fővárosa, Betancuria volt.  Ahogy a szerpentineken egyre feljebb jutottunk, hirtelen a hőmérséklet is esett kb. 10 fokot.  A felhők között autóztunk és esőben, a rossz időjárás miatt így nem láttunk semmit.   Ennek ellenére, több gazdátlan partot látogattunk meg Pajarán át Costa Calma-ig a délután folyamán.  Innen vissza kellett indulnunk, hogy ne maradjunk le a vacsoráról, de még megálltunk egy 30 percre a dűnéknél fürdeni :)
Ötödik nap egy hosszabb túrát terveztünk, hogy megnézzük Jandia híres strandjait, de a nap a végén egészen máshogy alakult.  Jandia egyik leghíresebb szakaszához autóztunk, Playa de Sotavento-hoz.  Ezen a parton a homok között megmarad a tengervíz és 'tavacskákat’ alakít ki, ezáltal változatossá és varázslatossá téve a strandot.  Ide érkeztünk meg délelőtt és egész napos fürdést terveztünk, azonban az egyetlen bódé ki volt bérelve a szörfösöknek és szinte nem lehetett megmozdulni a sok Kite-os és Windsurf rajongótól.   Egy jó óra sétálás és vízben gázolás után, térdig kavargó homokban mely tűként szúrta a lábszárunk, továbbálltunk.  Ennél jobb döntést nem is hozhattunk :)  Elautóztunk a sziget legdélebbi pontján lévő Faro de Jandia világítótoronyhoz.  Mindössze Morro Jable-ig van rendes út, utána murvás, korlát és aszfalt nélküli, kb 15 km hosszú út visz a sziget végéig.
Maximum sebesség amivel haladni lehet (rally autó hiányában) mindössze 50 km/h.  Az út során varázslatos kilátás nyílik a vad déli hullámokra, ahol olykor a szellő felkapja a vízcseppeket és kisebb víztölcséreket alkotva hurcolja a part felé a vizet.  Ilyen látványban még sosem volt részünk korábban.  A toronyhoz megérkezve a végtelen óceán tárul az ember szeme elé, a vöröses, kietlen, köves környezetről nekem a MadMax film jutott az eszembe.  Akár itt is forgathatták volna :)  Visszaúton tettünk egy kitérőt El Cofete felé, hogy megtekintsük az eldugott, fehér homokos partot.  Ez a szakasz a hegyen keresztül vezet, továbbra is aszfalt nélküli, csak homokos és kavicsos szerpentinen – más úton nem is megközelíthető.  A hely jellemzője, hogy a magas hegyen nem jut át a nyugati partok felől érkező felhőtömeg, így az megreked a hegy oldalán és a sziget északi és déli csücske felé tud csak oszladozni, távozni.  Ezáltal, a hegy keleti oldalán tűz a nap, míg a nyugati oldalán a felhőbe visz a szerpentin.  Mikor felfelé haladtunk és átértünk a hegyen, még az eső is zuhogott.  A hegy ormán olyan hatalmas szél fújt, hogy alig tudtunk kiszállni az autóból és nem viccelek, majdnem lefújt minket az útról.
Ezután megpillantottunk ’Sekiföldjét’, El Cofete partját.  Eredetileg akartunk itt fürdeni, de gyorsan lemondtunk róla.  Akinek szenvedélye a kincskeresés, itt garantáltan talál gyöngyszemeket, ugyanis a tenger mindenféle ’szemetet’, tárgyat pakol le ezen a parton.  Mi is találtunk pár nélküli halászcsizmától kezdve, kagylón át, halászhálóig, szinte mindent.  Nem lesz meglepő, ha leírom, hogy alig találkoztunk valakivel, amíg ott voltunk.  Mindezek ellenére, a vad tenger a kétszínű homokkal (fehér és fekete vulkanikus) nagyon is megfogott.  Nehezen indultunk haza, de 2,5 óra autókázásra voltunk a hoteltól.
Hatodik nap, csak Corralejo dűnéinél a parton töltöttük az időt és én lélekben készültem a másnapi szörfözésre… Ugyanis eldöntöttem, hogy nem várok tovább, kipróbálom :)
Hetedik nap, valóra vált az álmom.  Veszem a bátorságot, és azt írom, hogy szörföztem, mivel valóban sikerült (nem túl sokszor, de) siklanom a hullámokon.  A felejthetetlen élményeket, amiket szereztem, a következő bejegyzésben osztom meg.
Utolsó nap, szombaton már nem volt időnk fürdeni, csak elindultunk a reptér felé és kicsit fájó szívvel repültünk el a szigetről.
Fuerteventurán egyik legjobb nyaralásunkat töltöttük, minden napra tartogatott meglepetést a sziget, emellett rengeteget fürödtünk és sokszor csak bámultuk a sziget rejtett szépségeit.  Aki szereti a kihívásokkal teli, változatos és aktív nyaralást, nem fog csalódni, ha Fuerteventurát választja úticélnak.