Surfing – Fuerteventura, Kanári-szigetek II.

Amióta az eszemet tudom, vonzódom a vízhez.  Alig voltam 4 éves, amikor már úszni tudtam és később versenyeztem is.  Én voltam a legkisebb és legelevenebb az úszócsoportban, így kaptam a Mogyoró becenevet kislányként.  Később, a gimnáziumi csapattal többször is elsők lettünk a középiskolák úszóversenyén.  Az évek során a nyári fürdések mellett kipróbáltam a jetski-t és bodyboard-ot, de valahogy mindig is szörfözni szerettem volna leginkább.  Ehhez a sporthoz azonban utazni kell, hazánkban az adottságok miatt nem igazán művelhető.  Tavaly már kacérkodtam a gondolattal Gran Canarián, idén pedig belevágtam.  Mindezt nem tudtam volna megtenni, ha a párom nem támogatja az őrült ötleteimet és nem bízik bennem, hogy tudok magamra vigyázni :)  Az első szörflecke minden várakozásomat felülmúlta. 

Fuerteventurán számtalan szörfiskola nyújtja szolgáltatásait, ezért nem is volt könnyű választani.  Először egy olyan társasághoz mentünk, amely nagyon is megbízhatónak tűnt, aztán a megbeszélt időpont előtt egy nappal egyszer csak elromlott az autójuk, minden bizonytalanná vált és megrendült a bizalom irántuk.   A második választás jónak bizonyult.  A nagy esemény előtti kötelező oktatás során részletes felvilágosítást kaptam a jelzésekről, veszélyekről, és hogy milyen állatok lehetnek a vízben, melyek szörfözéskor sérülést, csípést és allergiás reakció esetén komoly problémát okozhatnak.  Persze, mindezen esetekre kevés esély volt, mégis kicsit aggódni kezdtem.  Emellett követelmény, hogy nyílt tengeren minimum 15 percig úszni tudjon az illető, aki szörfözésre vállalkozik.  Akkor nem igazán tudtunk még ennek a jelentőségét.  Később kiderült, valóban szükség van erre a képességre :)  Ezután jött az igazán izgalmas rész: ruhapróba és a board kiválasztása.

A szörfruhát nem könnyű felvenni, mivel jól a testhez simul és az anyaga miatt alapban tapad a testre.  A nagy hőség miatt kicsit nyirkosabb volt a bőröm, így alig bírtam magamra rángatni az overállt.  Ezek után persze a nagy izgalom miatt még egy kitérőt kellett tennem a mellékhelyiségbe, ahol hosszas hámozás után ismét rángathattam magamra a kezeslábast :)  A következő meglepetés akkor ért, amikor megkaptam a board-omat… egyrészt majdnem kétszer hosszabb volt, mint én, emellett jóval nehezebb, mint amire számítottam.  Ráadásul, nekem nem túl hosszú a kezem, így nem tudtam a hónom alatt átfogva vinni, mert nem érte át a kezem :)  Ha valaki azt gondolja, hogy sok teendő nincs, akkor  nagyot téved.  Egyfajta szertartás jellemzi a készülődést és az utat: fel kellett pakolni a board-okat az autóra, utána elautózni a megfelelő tengerpartra (természetesen ezek a helyek nem a kijelölt utakon érhetőek el), utána lepakolás az autóról, majd a board-okkal el kellett sétálni a homokban a partig.   Már itt lefáradtam, pedig még csak a tengervíz közelében sem voltunk és úgy gondolom, jó kondícióban vagyok.  Ezután következett a bemelegítés: futás és hajlítások.  Itt már úgy lihegett mindenki, mintha már legalább negyed órája futottunk volna.  Ezután kezdődött el a tanítás.

A szörfözés alapja a board-on a megfelelő pozíció felvétele és egyensúlyozás.  Először támaszkodva, majd a deszkát elengedve, két kart oldalra nyújtva, egyensúlyozva siklani.  Ezt először a parton gyakoroltuk, ’nem lesz itt gond, megy ez simán’, gondoltam én.  Az első szekció valóban könnyen ment, korábbi bodyboard-os tapasztalataim miatt könnyen feküdtem a deszkán és siklottam a hullámokkal.  Ezután szünet következett és elkezdődött az igazi szörfoktatás.  Addig minden simán ment, amíg a parton gyakoroltunk, ahogy a párom szokott fogalmazni, ment a tai-chi :)  Evezés szimulálása, mellvonalban támasz, majd felpattanás a deszkára, állásban.  Szárazföldön csillagos ötösre teljesítettem, amikor a tenger felé vettük az irányt, onnan kezdődtek a problémák…  Az alapállás hasonlít a snowboard alapálláshoz, a szörfnél ’csupán’ annyi a különbség, hogy sem kötés, se rögzítés nincs a deszkán, a víz minden irányból zubog az emberre – leginkább az arcba – és közben sebességgel száguld a hullámon.  Ilyen körülmények között ’ugorjon’ fel a lelkes kezdő szörfös a deszkára, amin még a szárazföldön is nehézkes felállni :)  Persze, ne panaszkodjon, aki ilyen sportra adta a fejét :)  Ahogy telt az idő, úgy erősödtek a hullámok.  Némelyik a fejem fölött bukott át akkora robajjal, hogy valóban minden bátorságomra szükség volt, hogy ott maradjak.  Emellett, feltett szándékom volt, hogy egy jó hullámot fogok ’meglovagolni’, emiatt beljebb igyekeztem a derékig érő víznél.   Ha ha, jó kis kihívás elé állítottam magam…Egyrészt a nagy szél miatt néha irányba sem bírtam állítani a deszkát.  Volt, amikor olyan erős hullám érkezett, hogy amennyivel sikerült beljebb jutnom, annyit vissza is dobott.  Itt érkezett el az első mélypont.

Nagyon elkeseredtem, mivel a hullámok folyamatosan kivagdostak és kezdhettem elölről.  Aki kívülről nézett, jó nagyokat röhöghetett, hogy az a szerencsétlen a nála kétszer nagyobb deszkával mászik befelé, meg dobálja vissza a víz.  Nagy IQ-ra vall :)  Valójában azt csináltam, amit kellett, éppen csak még nem volt tapasztalat, hogy kell kezelni az ilyen helyzeteket.  Ekkor jött el a szünet ideje, mint egy mosott rongy másztam ki a vízből.  Természetesen, nem egyedül voltam ennyire leharcolt, a csoport minden tagja épp hogy vonszolta magát.  A szünet alatt valóban erőt kellett gyűjtenem, hogy legyen bátorságom visszamenni a vízkatlanba.  10 perc pihenő és néhány jó tanács után az oktatótól, újra kezdtem a próbálkozást.  Minden elismerésem Chris-é, ugyanis a tanácsainak köszönhetően könnyebben állítottam irányba a deszkát és sikerült sebességet vennem, hogy a hullámokra tudjak feküdni.  Meg is jött a bátorságom és többet próbálkoztam a felállással, melynek köszönhetően három akkora borulásban volt részem, amit sosem fogok elfelejteni.  Chris az egyiket csak ’kamikaze’-nak nevezte…. Egy igazán nagy hullámon szerettem volna siklani, amihez úgy gondolom utólag, hogy nem volt se kellő tapasztalatom, se technikám (mily meglepő…) így igazán bedarált a hullám.  Ha valakinek volt már élménye, amikor a tengerből kijövetelkor elkapta és felborította egy hullám, akkor azt szorozza meg kb százzal.  Amikor a deszkával bedarál egy hullám (ez a legjobb szó rá), minden irányba dobja a deszkát, a lábra erősített zsinór az emberre tekeredik és a vízcsavar be is tekeri a szörföst, ami miatt hirtelen fogalma sincs, hol a fenn és a lenn.  Ami a legveszélyesebb, hogy a deszka tehetetlen és nincs kontrol, hogy melyik irányba repül – a fejre, arc felé vagy a hátra… bárhol megüthet.  Az egyetlen, amit ilyenkor egy szörfös tehet, két kézzel védi a fejét, hogy tompítsa az ütést.

A másik dolog, ami a fejben jár ilyenkor, hogy mikor lehet végre levegőt venni!  Az első borulásomnál megijedtem, a második sem volt kellemes, és minden bátorságomra szükség volt újfent, hogy visszamenjek a vad hullámok közé.  Bevállalós embernek ismerem magam, de ez az új helyzet azért próbára tett engem.  Itt volt a második mélypont.  Sokat köszönhetek a páromnak, aki tartotta bennem a lelket és közben elmondta, hogy valójában nem sok kell, hogy sikerüljön az első siklásom.  Így hát visszamentem és próbálkoztam tovább.  Nagyon fáradtnak éreztem magam és minden hullám vette ki belőlem az erőt.  Akkor értettem meg, miért van szükség a jó úszásra.  Aztán rájöttem, hogy igazából a legnagyobb bajt az okozza, ha megijedek.  Valójában, olyan nagy baj nem történt (csak orrba vágott a deszka), és jó úszó vagyok, levegő nélkül viszonylag sokáig tudok víz alatt lenni, így a pánik okozhatja a legnagyobb problémát.  A harmadik borulás után megnyugodtam és nem is éreztem többet olyan borzalmasnak, ha beleestem a vízbe vagy elsodort egy hullám.  Végül, a sok próbálkozásnak meglett az eredménye.  Felálltam a deszkára egy hullámon és siklottam :))))  Nem lehet leírni az érzést, ujjongtam a parton, hogy sikerült :)

Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy olyan érzés volt, mintha repülnék, miközben a vízen álltam :)  Kezdőként szép teljesítmény volt, de valójában ez meg sem közelítette az igazi siklást még :)  Ha ha, majd jövőre!  Éppen, amikor sikerült még 1-2 próbálkozásom, letelt az oktatás ideje.  Összesen 3 órát voltunk a tengeren és szinte minden erőmet elszívta a sós víz.  Olyan sikerben volt részem, mint már nagyon régen, úgy érzem, végre megtaláltam a nekem való sportot :D

http://www.freshsurf.de/2012/06/08/surfen-fuerteventura-chris-und-ihr-a-team/#.T9SCrIjReQU.facebook