Ouro Preto és Jardim Canadá

Az első hétvége aktívan telt, szombaton Ouro Preto-ban kirándultunk, majd vasárnap hivatalosak voltunk a Casa do Jardim alapítójához, Joannához egy vasárnapi kirándulásra és közös étkezésre.

Ouro Preto Belo Horizonte-tól kb 98 km-re fekszik és egy korábbi gyarmati bányásztelepülés a Serra do Espinhaço hegységben. A város jelentős barokk építészeti műemlékeiről híres és felkerült az Unesco világörökségi listájára. Idegenvezetőnk Jefferson volt, aki a környéken született, így olyan helyre vitt minket, amiről több Belo Horizonte-i lakos nem is hallott. Először Ouro Preto melletti természeti parkot látogattuk meg, Cachoeira das Andorinhas-t. A park 2.891,9 m magasan terül el a tengerszint felett, páratlan természeti csodát kínálva. Egyik jellegzetessége a sziklák között megbúvó vízesés, melyet a sziklákon lemászva lehet megközelíteni. Emellett természetes forrásvízben gazdag, és mint mindenhol máshol, ez a terület is vassal és érccel teli. Páratlan élmény volt a sziklák között a hideg vízben a vízesés alatt állni, körben a vöröses sziklafallal. A víz vörösre festette a talpunkat is, melyet én este többszöri sikálás után tudtam csak eltüntetni. Ezután városnézés következett. Ouro Preto rengeteg templommal rendelkezik, mégis a leginkább említésre méltó a São Fancisco de Assis-templom, ennek közelében található a piac is. Ebédre egy helyi kis étteremben ettünk, ahol meg kell mondjam, nem volt túl bizalomgerjesztő az étel... Meglehetősen olcsó volt, de olyan koszos is. Emiatt még aggódom, hogy nem sikerült-e valamit összeszednem, de egyelőre jól vagyok. Az első igazi brazil ‘kávét’ végül ebben a városban ittam. Toulával nem volt kedvünk sörözni a többiekkel, így beültünk egy kávézóba, ahol a ház ajánlásával Cappuccino de Ouro Preto-t ittunk. A különlegessége, hogy a szokásos cappuccinot süteménydarabokkal és étcsokoládéval ízesítik, ami finommá tette az amúgy lórúgás-erősségű brazil kávét. Cukrozott tejszínhabbal a tetején nem is tudtam volna jobb kávét elképzelni! Még indulás előtt a naplementében megtekinthettük Ouro Preto egyik szimbólumát, Ouro Preto peniszét :) A hegyormon az egyik szikla egy enyhén meredező pénisz formáját adja ki :)

Az említett szikla :)

Vasárnap Belo Horizonte-tól nem messze, Jardim Canadá zárt közösségéhez mentünk. Ez a csoport külön őrzött ‘falut’ alkot, ahová csak engedéllyel és előzetes bejelentéssel lehet belépni. Az egész területet rend, tisztaság és szervezettség jellemzi, páratlan kilátással a közeli hegyekre.

Joanna – vendéglátónk - és a szomszédos szülők háza lakberendezési oldalakba illő, tele üveggel, terasszal és gyönyörű kilátással a hegyekre. Két lehetőség közül választhattunk, egy 2 órás könnyebb vagy egy 4 órás nehezebb túravonal közül. A társaság egy része hajlott volna a hosszabb túrára, mert az egy vízeséshez vezetett, de végül annak érdekében, hogy közösen túrázzunk egyet, a rövidebb távon indultunk el. Így is gyönyörű kilátásban volt részünk, valamint az időjárás tett róla, hogy ne unatkozzunk: hol esett az eső, hol hideg szél fújt, hol kisütött a nap, hol izzadtunk a melegtől, hol zápor kapott el minket. És ez így ment egyfolytában, váltakozva, így én egyszer magamra vettem a széldzsekim, utána meg vetkőznöm kellett, mert melegem volt. Belo Horizonte körüli hegyek egy része esőfüggönnyel volt eltakarva, a másik fele színekben ponpázott a napsütés miatt. Egy biztos, kár lett volna kihagyni ezt a túrát! Miután fáradtan, éhesen megérkeztünk Joanna házába, többen az országukra jellemző ételeket főztek, például Sangiat csípős húsgolyókat, Nada avokádókrémet, Carolyn epres-diós salátát, míg Mike (meg is jegyeztük, jó férj-jelölt :) ) kuszkuszos-dinnyés-salátás előételt készített és sonkás-olívás tésztát. A kiváló vacsorát a teraszon, szikrázó délutáni napsütésben fogyasztottunk el. A csodálatos kilátás és a hangulat miatt el is feledkeztünk arról, hogy haza kell indulnunk, a sofőrünket jó egy órával megvárakoztattuk. Ha ilyen jól telt az első hét, vajon mi vár még ránk...? :)