Florida nyomdokain, avagy futás a lépcsőkön felfelé

Nem lehet Rio-val betelni.... Alig csörgött az óra, már vártam, hogy útnak induljunk.  A mai napi túra állomásai: Rio belvárosa, Escadaria Selarón és Lapa – meg egy kis villamosozás a híres rioi Bondinho de Santa Teresa-n.  Mondanom sem kell, ez a nap sem úgy alakult, ahogy terveztük :)

Miután elcaplattunk a metrómegállóig a szállásunkról (Cardeal Arcoverde), a Glória megállónál szálltunk le.  Utána megtekinthettük a Teatro Municipal (Városi Színház) és vele szemben a Museu Nacional De Belas Artes (Nemzeti Szépművészeti Múzeum) épületét.  Egy kis szórakozásra adott alkalmat a tér közepén felállított üveg labirintus, melyben lelkesen kóválygott mindenki – bár annyira nem volt bonyolult, inkább csak kívülről nézett ki jól.  Itt kezdődtek a fényképezőgépünkre vetett csábos pillantások, amit én inkább kíváncsiságnak tudtam be, de a párom jól a kezére tekerte a gép tartóját a biztonság kedvéért.  Amit megtanultunk – feltétlenül hozni kellet volna magunkkal egy kis kompakt gépet a kényelmesebb és nem annyira feltűnő fényképezés érdekében.  Ezután kisebb gyaloglás következett, míg elértünk a keresett lécsőkhöz, Escadaria Selarón 1990 óta folyamatosan díszített lépcsőihez.  Kicsit aggódtam, hogy meg fogjuk-e találni, de már messziről virítottak a piros kövek a sikátorban, így könnyen megtaláltuk.  A hely nagyon kedvelet, klipforgatások helyszíne, illetve extrém sportolók előszeretettel teszik próbára magukat a lépcsőkön.  Az ottlétünkkor is több csoport forgatott – nagyban megnehezítve a nézelődést és fényképezést: capoeira páros, focisták és extrém-rugón ugrálók (fogalmam sincs, hogy hívják ezt a legújab őrületet, de elég viccesen nézett ki.  Még most sem tudom, mi is az értelme?)

Érdekes, hogy a lépcső lábánál is van katonai felügyelet, ahogy az már feltűnt Rio több utcáján is.  Biztos, hogy elmászkáltunk a lécsőkön 2 órát. Lehet ’csúzdázni’ néhány lejtőn, lehet futkosni felfelé (ahogy Florida is tette a klipjében) és volt lehetőségünk helyi szegényekkel összefutni, a kutyájukat megsajnálni, kinek testét csomók és daganatok borították – elgondolkodtató és kicsit gyomorforgató látvány volt.  A lépcső teteje a negyed utcáira vezet, ahol azonnal roncsautók és szegénység tárult a szemünk elé.  Egy darabig hezitáltunk, hogy menjünk-e tovább és ismerjük meg a környéket, de aztán valahogy jobbnak láttuk, ha a tömeggel maradunk.  A lépcső tetejéről visszafelé igyekeznünk kellett, mert a felső részen a lépcső felett húzódó villanyvezetékeken galambok uralkodnak, akik előszeretettel indítanak ’illatos bombákat’ a magasból – épp, hogy elkerültük a szőnyegbombázást.   Mire leértünk, a lépcsők alján összegyűltek a helyi menő csávók és valahogy megváltozott a légkör.  Egyszerűen nem csináltak semmit, csak 10-en kocsikra támaszkodtak sötét arccal és az egész testtartásuk azt sugallta, ők az urak ott.  Nem volt túl bizalomgerjesztő, valahogy el is fogyott a tömeg szép lassan.  A sarkon van egy kocsma, ahova betértünk egy italra és összezörrentünk a párommal, mivel a kólát jéggel itta, aminek én nem örültem.  Meg is mondtam neki, ha hasmenése lesz és parazitája, én nem fogom ápolni.  Ő erre közölte velem, hogy parázós és dilis vagyok. Ennyiben maradtunk :)

Ezután megnéztük Arcos da Lapa boltíves hídját, aminek tövében fegyveres rendőrök ácsorogtak és vigyáztak a rendre.  A híd alatt átvágva ráláttunk Santa Teresa szegény utcáira, amiről képet kezdtünk el készíteni.  Ekkor elég döbbenetes dolog történt.  Egy helyi leszólított minket és ránk szólt, hogy azonnal tegyük el a gépet, mivel helyieket fényképezünk és így bajba sodorhatjuk magunkat.  Nem tudtuk az egészet mire vélni, mivel:

- Mindenhol fegyveres rendőrök voltak 50 méteres távolságban

- A helyiek az út túloldalán voltak

- Éppen akkor sétált be egy fiatal társaság állványos kamerával a sikátorokba

Hát, most erre mit mondjak, szerintem még élnek a helyiekben is a szegénynegyedekre vonatkozó tiltások.  Őszintén szólva, semmi bajunk nem esett, míg képeket készítettünk, de azért nem maradtunk olyan sokáig és inkább elindultunk a villamosmegálllóig.  Bár fura volt, hogy egy villamost nem láttunk, amíg Lapa-n sétáltunk – meg is lett a válasz, miért.  Éppen le volt zárva a téli időszakra felújítási munkák miatt, így csak arra volt lehetőségünk, hogy megnézzük a villamost közelebbről.  Az egyik vigyázó kedvesen beengedett minket a lezárt területre.

A kedvünkkel együtt az időjárás is elromlott, csöpögni kezdett az eső, és már nagyon fáradtak voltunk.  Észre sem vettük, milyen gyorsan elment az idő.  Mivel tudtunk, hogy ma sem fogunk már fürdeni, még megnéztük a Catedral Metropolitana csonka piramis alakú épületetét, ami egy hatalmas, kb 100 méter magas épület négy oldalon üvegabalkokkal, sötét belsővel, középen egy lelógatott kereszttel és egy hintóval az oldalsó részen (???).  Nem nyerte el egyáltalán a tetszésemet.  A dolgozó emberekkel utaztunk haza a metrón és alig vártam, hogy végre elmehessünk vacsorázni.

A Galetóban egy újabb menü kipróbálása és a szokásos nagy adag Caipirinha után végre elindultunk a várva-várt esti sétára a Copacabana-n.

És akkor jót röhögtünk saját magunkon.... Valószínű, ha az első sorban lévő valamelyik szállodában szálltunk volna meg, akkor ez nem lett volna olyan meglepetés. Ahogy kiértünk a partra, a sétányon millió ember sétálgatott, futott vagy biciklizett és a homokos parton fociiskolák tartották az edzéseiket.  A parton hatalmas reflektorok csinálnak fényt és csak úgy zajlott az élet.  Ennyit a veszélyes, sötét esti Copacabana-ról.  Üdvözletemet küldöm az összes utazási irodának és az országról író oldalaknak.  Lehet, hogy pár évvel ezelőtt még más volt a helyzet (valószínű, mivel Rio a közelgő világrendezvények miatt kiemelkedő figyelmet fordít a nagyvárosok közbiztonságának javítására az elmúlt években), de akkor nem ártana ennek megfelelően módosítani a jellemzőket és nem hülyeségeket közölni az oldalakon.  Nagyon jól éreztük magunkat, megittunk egy italt a part menti műanyag székes helyek egyikében, hallgattuk a zenét és a homokos parton néztük a hullámzó tengert az esti fényben.  Még ejfél előtt indultunk haza, de a part még mindig tele volt emberekkel.  Sehol egy ilyesztő alak nem volt.  Csak boldog és nyugodt emberek.  Meg fegyveres rendőrök 50 méterenként.

És ahogy Florida fedezte fel Rio-t:

'Come with me to Rio...'

Csak nem sikerült időben felkelni… :)  Akár mennyire igyekeztünk, két órával később indultunk neki az aznapi túrának, mint terveztük.  Ez azonban egy cseppet sem zavart minket, mivel ránk telepedett valamilyen lazaság, nyugalom, és még 5 napunk maradt bejárjuk a várost.

Cristo Redentor

Előző este tanakodtunk, mivel menjünk a Megváltó Krisztus szobrához: helyi buszjárattal vagy taxival.  A korábban olvasott netes fórumok nem nagyon javasolták a helyi járatokat a megkérdőjelezhető biztonság miatt.  Valahogy a taxizás meg nem volt szimpatikus, a kényelmes közlekedés nem a mi stílusunk.  Naná, hogy bevállaltuk a buszt, már csak azért is, hogy kiderítsük, valóban olyan veszélyes-e a tömegközlekedés, mint ahogy azt eddig olvastuk.  Természetesen, az ég világon nem történt semmi, mintha Budapesten utazgattunk volna.  A buszmegálló pár száz méter sétára van a szállástól, így nem sokat kellett gyalogolnunk.  Hatalmas táblákon megtalálható minden úticél és az időpont a megállóban.  A buszjegy vásárlásának különös módjával találkoztunk: a sofőr fülkéje után van egy meglehetősen szűk forgókapu, melyen csak akkor lehet átjutni, ha a kedves utas kifizeti a jegy árát.  Jegyet egy dobogón csücsülő ellenőrnél kell fizetni.  Tört portugállal feltett kérdésemre kedvesen megerősítette, hogy hol kell átszállnunk a következő buszra, illetve leszállnunk a Corcovado lábánál.  (Legegyszerűbb: Copacabana-ról 583# busz Leblon-ig, onnan 584# Cosme Velho-hoz).  Ment minden, mint a karikacsapás.  Annyit még megjegyeznék, hogy egy kissé túlsúlyos embernek már komoly problémákat okozhat a forgóajtón átjutás.  Talán ez is az egyik oka lehet, hogy nem nagyon találkoztunk elhízott, túlsúlyos helyivel :)  Meggyötört, munkába készülő helyieken és millió turistán kívül nem láttunk semmi különlegeset.  Újabb netes riogatás dőlt meg.

A váró dekorációja

A Corcovado lábánál egy órát kellett várnunk a következő vasútra a hegy tetejéig, és természetesen megszomjaztam közben.  Két ásványvizet kértem és 100 reais-al kívántam fizetni, mire az eladó közölte velem, hogy akkor nem vehetem meg, mert ő ugyan nem fogad el nagy értékű pénzjegyet, csak aprót.  Kérdőn felvont szemöldökömre csak meghúzta a vállát és különösebben nem foglalkozott velem, csak visszatette a két vizet.  Még jó, hogy össze tudtuk vakarni a szükséges pár centet, különben szomjan maradtunk volna.  Végül megérkezett a járatunk, amivel felfelé indultunk a hegyre.  Néhány megálló után felszállt egy szambát játszó csoport a napi fizetésük begyűjtésére, de azért sikerült egy kicsit a hangulatot is felpezsdíteniük.

Vasút a Corcovado-ra

Néhány szakaszon kivételes látvány nyílt Rio egyes részeire, de közel sem volt fogható ahhoz a látványhoz, ami a Megváltó Krisztus szobortól tárult elénk.  Néhány lépcső után a szobor lábához értünk, ahol turisták zöme fekve, állva, alulról-felfelé, jobbról-balra készítették a facebook-fotók sorát.  Nekünk is sikerült néhányat csinálni, ahol nincs benne valakinek a keze, orra, lába.  Igen, én is post-oltam a facebook-ra :)  A látványhoz nincs mit hozzáfűzni, csak annyit, hogy a kilátás közel sem olyan, mint ahogy azt a képeken látni.  Talán a ’téli’ párás időszak lehet az oka, de az óceán nem volt azurkék, és a párás levegő miatt minden kicsit szürkének tűnt, ennek ellenére a kilátás minden pénzt megért.  Miközben vártunk a lefelé vivő vasútra, majmok szórakoztattak minket a vezetékeken rohangálva.  Itt is fellelhető az ’etető’ turista, aki minden energiát és maradék ételt bevetve addig igyekezett, míg egy-két falat erejéig sikerült lecsalogatni a majmokat.  Újabb facebook fotók készültek :)

Aki szórakoztatott minket miközben vártunk a vasútra

A kilátás

Valószínű nem vagyok egyedül ezzel a megállapítással, hogy szabadság alatt és jó helyeken csak úgy rohan az idő.  Már ebéd után jártunk bőven (2 óra körül) mikor leértünk a buszmegállóhoz.  Úgy ítéltük meg, hogy bőven belefér még egy nevezetesség, így elindultunk a Cukorsüveg hegy-hez.

A sofőrünk :)

A Come Velho-tól induló busz elvitt egy darabig (ha jól emlékszem 180#), majd utána az 511#, 512# vagy 107#-es busz visz a Teleférico megállóig.  A biztonság kedvéért megkérdeztük a sofőrt, jó buszra szállunk-e.   A vezető egy laza, vörös hajú, enyhén rokkernek öltözött, 50-55 körülő nő volt széles mosollyal és érződött rajta, erős dohányos.  Hihetetlen kedvességgel és határozottsággal válaszolgatott.  Ahogy bezárultak az ajtók, a mami Schumachert meghazudtoló módon startolt a lejtő tetejéről és nyomott egy busz rally-t addig, amíg le nem szálltunk.  Néhány turista elismerő ’whoo’-val díjazta, amikor egy íves balos kanyarba bedörrentett fékezés nélkül, mi több, még jó adag gázt is adott a még erősebb vezetés-élményért.  Felejthetetlen utunk volt, bírtuk a mami életkedvét és azt, ahogy fittyent hányt az utasokra, miközben csak kapcsolt fel-le és közben szólt a zene.  Még egy-két fotón sikerült is lekapni őt, hogy ne felejtsük el.

Pão de Açúcar

Az Urca hegy lábához érkezve újfent szaporán vert a szívem.  Annak a helynek a lábánál álltam, ahova anyukám mindig is vágyakozott.  Így váltja valóra a gyermek a szülő álmát.

A látvány itt is hasonló volt, de Rio egy olyan részére, amit nem mutogatnak vagy fényképeznek túl sokat.  Itt is találkoztunk rengeteg majommal és nagyot sétáltunk a hegyen található botanikus kertekben.  Arra is volt idő, hogy Ipanema papucsokat próbálgassak :)  Természetesen itt is – mint több helyen a városban – be lehetett volna fizetni helikopteres városnézésre, ami sajnos kimaradt, mivel előre nem foglaltunk időpontot.

Mivel kezdett sötétedni, buszt kerestünk hazafelé.  A következő busz elvileg vitt volna minket a Copacabana-ra, de elszámoltuk magunkat a megállókkal és jóval előbb szálltunk le, mint kellett volna.  Először azt se tudtuk, hol vagyunk, mivel nem volt nálunk normális térkép (mily felelőtlenek…), csak valami képes-rajzos térkép-utánzat.  Kisebb szóváltás után a párommal, irányba álltunk és jó 30 percet gyalogoltunk hazáig.  Igazából, még élveztük is, csak azt nem, hogy elment az idő és nem tudtunk már strandolni.

Sötétedés után nekivágtunk az esti Rio-nak és valami jó éttermet igyekeztünk találni.  Egy kellemes sétára a hoteltől találtunk egy Galeto nevű éttermet, ami már első látásra megtetszett.  Olyan Caipirinha-t szolgáltak fel, amit előtte még sose kaptam: nem csak kétszer nagyobb volt, de kedvemre való volt az ízesítése.  Igen, ütött is :)  Kétszemélyes, igazi brazil módon elkészített kakast kértünk az elmaradhatatlan rizzsel és feijão-val.  Legalább 2,5 órát ücsörögtünk a nyitott ablak mellett, az utcai nyüzsgést hallgatva, beszélgetve, közben lecsúszott a Caipirinha is.  Kicsit vigyorogva indultunk haza, és az esti sétát a parton másnapra toltuk el.  Egy napra ez a sok élmény bőven elég volt.

'Let me take you to Rio ..... and we can chill in my Gazebo'

Milyen az első nap Rio De Janeiro-ban?

- Szupermarket keresés

- Környék felderítése

- Irány a Copacabana!!

Nem volt velünk Juliana – mint Belo-ban – így magunknak kellett mindent felfedezni a környéken és mondhatom, így sokkal izgalmasabb és eredetibb volt.  A forgalmas utcákkal párhuzamos utcában elhelyezkedő hotelből elindulva könnyen találtunk talponállót pasteis-ekkel, szupermarketet nyugdíjasokkal és sok-sok helyit az utcán.  Felszerelésünk nem állt másból, mint kamupénztárcából és bevásárlótáskából – hogy elkerüljük a lopást, amivel a sok weboldal riogatott.  Akkor szép sorban:

- Kamupénztárca: lejárt, ócska bankkártyákkal megtömött, egy-két aprót csaliként tartalmazó régi pénztárca, amit nem sajnálunk

Cél: rabláskor legyen mit a bűnözőknek adni – mégse vesszünk semmit.  Felidegesítés elkerülésére – ha nem kapnak valamit, akkor gyilkolnak (honnan vették az ilyeneket a weboldalon ömlengők és vajon mi miért dőltünk be mindennek az elején?)

Ok: rabló nem hiszi el, hogy turistaként nincs mit adnod (nem lehet értékek nélkül csak úgy sétálni?)

- Rio utcáin sétálva: értékek derékra vagy lábszárra erősíthető lapos tartóban, ruha alatt

Cél: érték megvédése, láthatatlan helyen (motozás ellen semmi sem véd)

Ok: rabló inkább vigye a kamupénztárcát

- Semmi ékszer és műanyag, csat nélküli óra (kevesebb, mint 1.000 HUF értékben)

Cél: ne legyen mit elrabolni

Ok: feltűnés elkerülése

Mondanom sem kell, pont a tanácsok megfogadásával, a fenti eszközökkel lógtunk ki a sorból, le se tagadhattuk volna, hogy turisták vagyunk.  Ha jobbik ruháinkban, ékszerrel mászkáltunk volna, beleolvadtunk volna az utca tömegébe.  Erről ennyit :)

Visszatérve az orientációs sétára.  Ahogy beszereztük a legfontosabb dolgokat (víz, étel, gyümölcs) alig vártuk, hogy szaladhassunk a Copacabana-ra.

Azt a szapora szívdobogást nehéz leírni, ami elkapott a jól ismert, jellegzetes mintájú járdát látva.  Verőfényes napsütésben bámultam a Cukorsüveg hegyet és Ipanema távoli épületeit.  Egyszerűen akkor fogtam fel csak igazán, hogy Brazíliában vagyok.  Annyi újdonság ért Belo-ban (új emberek, rengeteg élmény, egy project), hogy egy hónapig szinte el se jutott a tudatomig, milyen csodálatos helyre kerültem, távol az otthontól.  Párommal azonnal a meglehetősen hideg óceánba szaladtunk és a hatalmas hullámok között fürdőztünk.  Ez volt az első és egyetlen fürdésünk a Copacabana-n sajnos, mivel az idő aztán elromlott. 

Első este valahogy nem volt kedvünk sétálni.  Kicsit marhaságnak tűnhet ezt olvasva, de akkor még fogalmunk sem volt, hogy valójában mire is számítsunk a városban.  Indulás előtt több ismerősünk felhívta a figyelmünket, hogy nehogy sötétedés után a parton mászkáljunk.  Mivel fáradtak is voltunk, így nem volt kedvünk „kockázatni”.  Akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy mindez felesleges volt, de erről majd kicsit később.

Egy ilyen nap után valahogy azon törtem a fejem, vajon mivel érdemeltem ki mindezt a jót…?

Copacabana

Kisebb őrület és nehézségek II. // Somewhat madness and difficulties II.

Az utazásszervezést az egyik hobbimnak tartom.  Amióta olyan társ van mellettem, akinek az utazás szintén az egyik szenvedélye, több alkalmam adódik eme hobbinak hódolni. A fő cél: a lehető legkisebb költségből minőségi és egy minimum szintet megütő utazás elkészítése, lehetőleg sok kalanddal és kihívással, elkerülve minden felesleges kényelmet biztosító szállást és plusz költségeket - szükségtelen szolgáltatásokért, amik benne foglaltatnak az árakban.  Két úton lehet ezt megvalósítani: last minute utak, speciális ajánlatok vadászása, vagy, mindent magam szervezek össze (repülőt, szállást, belépőket stb.). 

Sokan gondolják, hogy az utazáshoz nagyon sok pénz kell.  Igen, nem árt, ha az ember félre tud valamennyit rakni erre a célra, de..... nem mindegy, hol foglal, mikor és hogyan.  Elárulom, hogy a magam által megszervezett utak töredékébe kerülnek az online és utazási irodáknál elérhető ajánlatoknál.  Volt egy eset, amikor szüleim és mi is ugyan arra a helyre utaztunk két hét eltolódással (de mi hosszabb időre) és a saját szervezéssel az ő last minute költségük 80%-ból jöttünk ki, több napra.  De hogy is csinálom ezt.... Rengeteg idő és türelem kell hozzá.  Először is, valamennyire rugalmasnak kell lenni a dátumnak, mivel két egymás utáni nap árai is nagyon eltérőek lehetnek, főleg repülőjegynél.  Minden esetben a repülőjegy foglalás az első, mivel jó szállásajánlatot könnyebb találni, mint repülőajánlatot.  Emellett megvannak már azon online oldalak, akik megbízhatóak és kiváló ajánlatokat dobnak ki napi szinten.  Ha viszont last minute útra vadászok....kockázatos tevékenység.  Ha túl sokat taktikázom, akkor elvihetik a legjobb ajánlatokat vagy egyszer csak újra emelkednek az árak.  Lutri.  Ha nem sikerül a kiválasztott hónapra és úticélra jó utazást összeállítani vagy találni, akkor váltani kell úticélt  Ennyi a titok :)  A már eddigi szervezésem listája most kiegészült a brazíliai két hetes túra megszervezésével, ami sok mérgelődést okozott.

Először is, szinte képtelenség a sok város, természeti szépség és látnivaló közül választani.  Valószínű, még egyszer nem lesz lehetőségünk az országba utazni, ezért minél többet szeretnénk látni, úgy, hogy ne csak rohangálás legyen az egész két hét.  Ennek csak annyi az akadálya, hogy Brazíliában hatalmas távolságok vannak és csak az utazások akár napokat elvesznek összesen az országon belül.  Így, néhány remek helyről le kellett mondanunk, míg végül a lista összeállt: Rio de Janeiro, Iguassu-vízesés, Manaus, Amazonas dzsungel túra.  Ami sajnos kimarad: Sao Paulo, Salvador, Belém és Lençóis Maranhenses nemzeti park (Maranhão).

Az oda- és vissza szóló repülőjegyet ebben az esetben csak a páromnak kerestem, amit egy kicsivel drágább európai jegy áráért szereztem meg mindössze.  Igaz, párszor át kell majd szállnia, de ennyi kényelmetlenséget az ember be tud vállalni.  Ez a taktikám a szervezésben: kis kellemetlenség bevállalásával lényegesen csökkenthető a költség.  A nehezebb feladatot az országon belüli járatok lefoglalása jelentette.  Mivel Brazília hatalmas, a szokásos költség-hatékony közlekedési eszközök használata, mint busz, vonat, szinte lehetetlen.  Az egyetlen lehetőség buszozásra Rio és Iguassu között adódik, éjszakai busszal, a menetidő 23 óra.  Brazil kolléganőmet mikor megkértem, tudna-e segíteni a buszjegy foglalásban, jól kinevetett, majd megkérdezte kedvesen, hogy Manausba is buszozni kívánunk-e (3000 km távolságot kb :) ).  Gyorsan elküldte 2-3 belföldi repülőtársaság  weboldalát, ahol versenyképes áron lehet járatokat foglalni és a végén, a repülőjegyet (2 órás út) annyiért szereztem meg, mintha buszon kínlódnánk jó egy napig.

De miért is kellett segítséget kérnem a foglaláshoz…  Trükkös a brazil szolgáltatók oldala: ki lehet választani angol nyelvet, de, a szerződési és utazási feltételek csak portugálul érhetőek el, és, természetesen a kisbetűs részek tartalmazzák a legfontosabb információkat.  Csekély portugál-nyelvtudásom nem bizonyult elegendőnek, hogy ezeket magabiztosan lefordítsam.  Voltak elképzeléseim, hogy egy-egy megkötést hogyan kell értelmezni, azonban nem tartottam elegendőnek a találgatást.   Végül kolléganőm és a google fordítónak köszönhetően, egészen kikupáltam magam a brazil szabályokat illetően :)

De hogy is zajlott a repülőjegyek foglalása és mik voltak a pofonok.  Mivel folyamatosan váltani fogjuk a helyszíneket, csak egyirányú repülőjegyekre van szükségünk, összesen 3 útra kellett ajánlatot keresnem.  El lehet képzelni, ahogy este a gép előtt görnyedek és megnyitva különböző légitársaságok oldalait millió oldalon, böngészek, vadászok a legjobb árra.  Aztán amikor megvolt a legjobb ajánlat, kiderült, regisztrálni kell… csak úgy nem engedi ám a társaság a foglalást!  Mire sikerült regisztrálni, arra elfogyott a ultraakciós ajánlat.  Puff. Kezdhettem előről.  Ilyenkor jobb halasztani a keresést, elkerülve a becsavarodást.  Később folytattam a keresést, regisztrálni már nem kellett, szerencsére. Újabb pofon, nem fogadta el a rendszer az európai VISA kártyát, más fizetési opciót pedig külföldi nem választhatott.  Na jó, talán másodszorra sikerülni fog, gondoltam.  Több próbálkozás után sem sikerült fizetni.  Találok repülőjegyet, be is foglalom, csak éppen nem tudom kifizetni. LOL.  Amikor a harmadik légitársaság oldalán sem sikerült, akkor már gyanús volt a dolog, felhívtam újra brazil kolléganőmet és elpanaszoltam neki a bajom.  Ő nagyon készségesen felhívta az egyik légitársaságot, hogy akkor most mi van.  Külföldi állampolgár ugyan hogyan tud foglalni?  És, megjött a válasz: külföldi állampolgár telefonon vagy online bankkártyával nem foglalhat.  Hurrá, ismét.  De, én azért csak nem adtam fel, eldöntöttem, hogy AMEX-el még próbálkozom, hátha.  A sok foglalási kísérletnek köszönhetően a laptopomról, le lettem tiltva a foglalási oldalon!  Ez azt jelentette, hogy amikor a foglalást el akartam kezdeni, kiírta a rendszer, hogy aznap már volt egy foglalásom (igaz, sose tudtam kifizetni), így  nem tudom a tranzakciót folytatni.  Mit csinál ilyenkor az ember trükkös lánya?  Másik laptopról próbálkozik, és megtörtént a csoda… Körülbelül a nyolcvanadik próbálkozásra sikerült foglalnom AMEX kártyával!  Aki használ AMEX kártyát, tudja, ez miért meglepő. Itthon és Európában nem szívesen fogadják el, még nagy online oldalak se mindig ajánlják AMEX-es fizetés lehetőségét, a magasabb szolgáltatás-költségük miatt.  Brazíliában pedig csak ezt fogadták el!  Újfent közel kerültem a megbolonduláshoz, de jelentem, minden repülőjegyünk le van végre foglalva! :)  Meg kell még jegyeznem, hogy valóban  próbálkozhattam volna nagyobb légitársaságok oldalán is, de az ő ajánlataik messze magasabbak voltak a helyi ajánlatoknál, még akkor is, ha a sok próbálkozás közben kicsit felkúsztak a helyi belföldi jegyek.  Azért ez a cirkusz megérte, jót szórakoztam :)

Még szerencse, hogy a szállásfoglalás ennél sokkal egyszerűbben ment.  A kedvenc oldalamon, a booking.com-on olyan szállást találtam Rio-ban, ami a Copacabana parttól 300 méterre van, a metrómegálló 2 perc és egy átlagos európai szállás árának a szintjén van, jó értékeléssel.  Miért bízom abban, hogy jó a szállás az olcsóság ellenére?  Azért, mert a booking.com szállásokban még sosem kellett csalódnunk.

Szokták mondani, hogy olcsó húsnak híg a leve… ez kicsit erős fogalmazás lenne, inkább úgy módosítanám a költség-hatékony utazásszervezés tekintetében: olcsó útnak fejfájás az előzménye :) 

Travel management is one of my hobbies.  My man is also passionate about travel around the world, therefore I have more opportunities year to year to organize our trips.  My goal is always to find the cheapest solutions with acceptable quality and avoid any extra costs due to special services that we usually do not require, and avoid luxury.  There are two options to schedule a trip: search for last minute and special offers, or organize all aspects of a travel alone (flight, hotel etc.), without travel agency involvement. 

Some people think, they require a lot of money to be able to travel.  What I would say, people only need to reserve money for their travel and more important to pay attention, when, how and with whom they make their travel reservations.  With that, they would be able to save a lot of money.  I can confidently say, the trips I plan myself are more competitive than the offers from last minute websites or travel agencies.  I have an example.  Few years ago, my parents travelled to a country in Europe and two weeks later we travelled to the same place, but made our reservations alone and spent more days in the country.  Our total travel cost was the 80% of their last minute travel cost.  I did much better, than the travel agency.    How I can achieve these results: spend enough time and patience.  The planned time of the travel should be flexible, the offers between a day and the next day could be very different, particularly in case of flight tickets.  I make the flight reservations first, as the flight cost takes the majority of the total travel cost and cheap hotels are widely available on the market.  I also use my favorite key websites during online reservations, who are really trusted, have excellent customer service and offer special prices every day.   I usually take more risk when I search for last minute offers: if I wait too long, offers could be sold out or prices could increase again.  Some sense required to feel the perfect moment for the best deal.   My recommendation is to give up the search for a specific country when good offers are not available and select a new destination.  This is my secret :)  These days I have completed all reservations for our two weeks travel in Brazil. At this time, it was a nightmare…

First of all, the country has many beautiful places, national parks and cities to visit.  Most probably we will have only this one chance to visit Brazil in our life and we really want to see all we can, without rush.  The list of our key destinations are now finalized, they are: Rio de Janeiro, Iguassu Falls, Manaus and a jungle trip.  The ones we had to exclude: Sao Paulo, Salvador, Belém and Lençóis Maranhenses National Park (Maranhão).

The two-way flight ticket I found for my man was a special offer from an airline and the purchased ticket price is on the same level of a high quality European flight ticket.  He will have to change planes several times (I will have to change 2 times as well with my company ticket) which I found acceptable vs. price. I faced with problems only during domestic flight reservations within Brazil.  Due to the distance between Brazilian cities, there are not too many options to use the cheap transportation channels such as bus, train.  The only option is between Rio and Iguassu an overnight bus, which travel time is 23 hours…. I called my Brazilian colleague to support me during the bus ticket reservation and she was really surprised and also interested in if we want to travel to Manaus by bus as well….? (the distance is around 3000 km :) ).  She suggested to search for local cheap flights and shared 2-3 local links with me.  In the end, I made our local flight reservation at the cost of an overnight bus and the flight will take only 2 hours!

Some of you may question why I needed a help during online reservation… Well, the Brazilian companies are tricky.  You can select English language option on the websites, however, the general and travel conditions mostly are available only in Portuguese.  With my basic Portuguese language knowledge I could only make assumptions what several restrictions covers, but it was really not sufficient to agree on conditions.  Finally, with my colleagues’ and google’s help, I trained myself on the travel rules for Brazil :)

Going back to the flight reservations... We will visit multiple cities in the country, therefore we needed only one-way tickets and altogether I made 3 different one-way flight reservations.  You can imagine, I was looking at airlines sites via my laptop, having multiple, different sites open and hunting the best offers.  I found a very good offer, but, I had to register, without it people are not allowed to make booking and I had to fulfill a long form (fathers name was also required and Brazilian, foreign ID (?) ).  I finished the registration, but, the extra promo offers were sold in the meantime.  Hurray.  I was getting annoyed, so finally I decided to continue later.  I continued the hunting few hours later.  I did not have to register again, so I thought, reservation will be smooth.  Well, the paying system did not accept the European VISA card and as foreigner I could not select another pay method.  I tried to pay several times and through different local airlines’ website with no success.  That point I called my Brazilian colleague and asked for again some help.  She called the airline and they confirmed, a foreigner cannot pay with bank card via phone or online.  LOL.  I did no give up and decided to try AMEX.  I was not able to check this option immediately, as due to the multiple attempts on the sites, I was rejected to make further reservation.  System said, I have already made similar reservation (yes, but I have never been able to pay…) and I could not continue the transaction.  Hm, I am a tricky woman and re-started the whole online reservation from a different laptop and finally I was able to complete reservation using my AMEX card!  Wohoo.  Yeap, I should have reserved via multinational or bigger airlines, it would have been easier, but their offers were much higher than the local offers.  Luckily, the hotel reservations went easily through booking.com and our reservation in Rio is with a hotel located 300 meter from Copacabana beach, it is 2 min walk from the subway station, offered very competitive price and has a very good evaluation.  I trust in booking.com offers, as we have never had any issues with any hotels booked via them online.

Wow, in fact, I had lot of fun and I was about to go mad, but I can confirm, we have now all necessary tickets and hotel reservations within Brazil :)