Az első hét nagyon sűrű volt. Megpróbáltuk az összes elérhető adatot
összegyűjteni az IHR munkájáról és igyekeztünk kialakítani péntekre a végleges
megállapodást a négy hetes program célját illetően. Több interjút is levezettünk a szervezet
tagjaival, akik a lehető legjobban segítik a munkánkat és minden szükséges dokumentumot, adatot,
információt a rendelkezésünkre bocsátanak.
A szervezet velünk együttműködő tagjai Cecilia és Marcus – IHR alapítók,
Mariana – sales, finance részleget vezeti és mellette coach, Sharon –
konzulens, Vilma és Ludi – PDG.org program kiemelkedő tagjai, Rafael – IT,
Katia – coach, Isabelle – a fordítónk és segítőnk, és még sokan mások. Mindeközben naponta friss kávéval és helyi gyümölcsökkel
várnak minket, vagy meglepnek helyi különlegességekkel, egyik nap például
avokádó és édes tej mixet kaptunk. A
tiszteletünkre a program alatt angolul beszélnek az irodában egymással, ami
engem személy szerint nagyban motivál, hogy még inkább igyekezzek portugálul.
 |
| Az ideiglenes irodánk ajtajára akasztott meglepetés |
Az IBM csapatunk lassan összekovácsolódott, nagyon erősnek,
kreatívnak és összeszedettnek tartom magunkat.
Az első hét gyümölcseként hétvégére elkészültünk az első
prezentációnkkal is, a maradék három hét akciótervével és a programunk
befejezése után, az előre látható jövő-állapot bemutatásával, melyet én készítettem
el. Mindenkinek van bogara.... a kávéfüggő társaink, Toula és Andrea szinte
napi két nagy termosz kávét is képesek elfogyasztani, Maureen a napi ’vitamin’
adaját light cola-val szerzi meg - én ezt a véleményét nem osztom, ezért mindig
megjegyzi, hogy ne nézzek oda, amikor (véleményem szerint) mérgezi magát :)-,
én meg nem bírok ellenállni a ’kilo’ éttermünk napi desszert-ajánlatának
:) Az NGO-hoz közel, kb 100 méter sétára
van egy étterem, ahol svédasztalhoz hasonló megoldásban válogathat mindenki
ételt magának, melyet végül súly alapján kell kifizetni, innen a ’kilo’
elnevezés. Annyi a trükk az ide vezető
úton, hogy hegynek lefelé, a széttöredezett úton nem egyszer 10 percig is
eltart, mire az étteremhez érünk... Bokatörő magassarkúban ezt az utat
megtenni kész ínszalag-gyilkosság! :D
 |
| Nem könnyű ilyen úton gyalogolni |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése