A párommal semmit sem csinálunk hagyományosan.... A
megbeszéltek szerint szeptember 8-án volt a randink a Rio Galeão Nemzetközi
Repülőtéren, Terminál 1 érkezésen – mivel az mindenhol van. Ő Hamburgból indult, én Belo
Horizonte-ból. Mondanom sem kell, alig
vártam, hogy egy hónap után találkozzunk!
A sors fintora, hogy Belo-ból Sunghwan-nal (a prezentációs
párommal) utaztam Rio-ba, aki onnan utazott tovább Párizsba. Vele ismerkedtem meg először, tőle búcsúztam
el utoljára :) Belo-ban azért nem volt
könnyű bejutni a gate-hez. Először is,
alig találtuk meg a GOL check-int, majd körülbelül 45 percet álltunk
sorban. Ott derült ki, hogy túlsúlyos a
bőröndöm, így muszáj volt 70 reais összeget fizetnem pluszban, melyet egy másik
ablaknál kellett befizetnem. Még az volt
a szerencse, hogy Sunghwan-ra hagyhattam a csomagjaimat, így gyorsan
megfordultam. Ezután adhattam fel csak a
bőröndöket. Az ellenőrzésen mindent
átengedtek: ásványvizet, befőttet (amit ajándékban kaptunk), minden korlátozás nélkül.
Mindössze 50 perc repülés után már landoltunk is. Gyors búcsú és a Terminál 2 helyi járatok
érkezésénél leültem, mivel mint utólag kiderült, eléggé messze volt a Terminál
1 ahhoz, hogy bőröndökkel átkecmeregjek.
Amikor a párom leszállt, küldtem neki egy üzenetet, hogy hol ülök. Innen kezdődtek a problémák.. Fogalmam nem
volt, hogy a belépésnél vagy hol van, amikor ő már mindkét terminálon keresett
engem. Azt nem tudom hogyan, de egyáltalán
nem talált meg. Hosszas sms küldések
után, amikor a két terminál átkötő folyosóhoz értem az összes cuccommal, ezt
üzente: ’Maradj ott..’ Na, én ott maradtam és szidtam, mint a bokrot :) Két eléggé taplra esett és jól tájékozódó
ember vagyunk, de ennél jobban nem kerülhettük volna el egymást. Végül 20 perc ide-oda mászkálás után a
karjaiba ugorhattam végre.
Körülbelül 2 órát vártam Őrá, ami arra elegendő volt, hogy
normális taxit keressek, így mire végre találkoztunk, könnyedén lerendeztük a
transzfert a szállásunkra a Copacabana-n.
Előtte még bevásároltunk a reptéren élelemből és italból (mivel bolt már
nem volt nyitva) horribilis összegért. A
taxiból először a kivilágított Megváltó
Krisztus szobrát láttam meg, illetve a kikötői fényeket és nagyot dobbant a
szívem... Itt vagyok, végre. Az idillt
csak a kocsi ablakán beömlő csatornabűz rontotta el. Kb 30 perc kocsikázás (50 reais) után megálltunk a
szállásunk előtt, amiről annyit kell tudni, hogy a brazilok körében nagyon
kedvelt, mert közel van a Copacabana strandjaihoz, mégis megfizethető az ára. Mint később kiderült, így elsőbbséget
élveztek a helyiek és a külföldieket minden
trükkel igyekeztek lehúzni a tulajok, ami végül nem sok sikerrel zárult az
esetünkben. Annyit megjegyeznék, hogy
meglehetősen kicsi volt a szobánk és nem volt tengerre néző ablakunk, viszont a
nyüzsgés és minden
közelkedési eszköz alig pár lépésre volt.
Nem is találhattunk volna jobb szállást.
Kit zavart a kis szoba…nem a szobában terveztünk ücsörögni az ottlétünk
alatt.
A kéthetes kalandunk elindult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése