A CSC csoportra csapatmunka és egyéni munka is
jellemző. Mint csapat, minden vélemény számít, nincs rossz javaslat,
csak eltérő szemlélet és álláspont. Minden pontban egyet kell
érteni, hogy a program sikeresen záruljon, azonban képtelenség csak közös döntéseket
hozni, legalább is, a mi csapatunk ezt tapasztalta. Mindenki a project rá eső
részét egyedül kellett, hogy kidolgozza.
Az IBM-nél megszokott gyakorlattól eltérően, vezető vagy szakmai vezető
nélkül dolgoztunk és hoztunk döntéseket.
Minden
nap azonban tartottunk megbeszéléseket, hogy átnézzük, ki merre halad. Ez arra is jó volt, hogy kikérjük a többiek
véleményét és útközben módosítsunk, ha szükséges volt. Nem választottunk vezetőt vagy koordinátort,
mégis időben végeztünk. Az önállóság
mindekiből a maximumot hozta ki és olykor magunk is meglepődtünk a saját
teljesítményünkön. Toula például project
managerként egy értékesítési csomagot dolgozott ki, mely a későbbiekben mint
biblia szolgálhat. Jogos lehet a kérdés, hogy
mitől gondoljuk, hogy amit csináltunk, az jó.
Erre csak azt az egy választ tudom adni, hogy az IBM egyes területein
szerzett tapasztalat, széles látókör és szemléletmód alkalmassá tette a csapat
tagjait, hogy megbírkózzon a feladattal és használható dokumentumokat és
javaslatokat tegyen az IHR számára.
Emellett a szervezet visszajelzése mondta el a legtöbbet.
Pedig nem ment minden
zökkenő-mentesen azért :)
Az első héten próbáltunk mindent megtudni a szervezetről és
adatokat gyűjteni, miközben igyekeztünk a leghamarabb jó kapcsolatot kiépíteni
a partnerekkel. Pár nap kellett, mire a
csapatunk felismerte, hogy nem lehet csak dolgozni az irodánkban, a munkánkat
jelentősen az fogja előlendíteni, ha sok időt eltöltünk az IHR tagjaival és
mindenről beszélgetünk, csak munkáról nem :)
Maureen-t megérkezése után kerülgette valamilyen betegség,
ami a második héten tetőzőtt, így orvosi segítségre szorult. Az IHR több tagja szermélyes kapcsolatait
megmozgatva segített, hogy Maureen megfelelő kezelést kapjon. Ez az esemény nagyban előlendítette a
kapcsolatépítést, mely után igazán baráti viszony alakult ki az IBM és IHR
között. Emellett azonban ez a hét volt
talán a legkritikusabb. Sok interjút
folytattunk le a tagokkal egyenként, mely olykor ellentmondásos információkat
eredményezett, feltárta az eltérő véleményeket és azt is, hogy valójában
mekkora feladattal is állunk szemben.
Pénteken este volt a hét utolsó megbeszélése Marcus-al (Cecília férje és
az IHR másik alapítója), Cecíliával és Mariana-val, hogy felvázoljuk, hol is
tartunk, mely sajnos kisebb kudarcba fulladt.
A csoport felismerte, hogy a javaslatainkat nem a megszokott határozott
fellépéssel kell kezelni, mivel itt nem ’üzletről’, hanem segítésről van szó. Minden
információt egyszerűen, érthetően és a megfelelő körítéssel kell
kommunikálni. A meeting után
eldöntöttünk, hogy mint csapat, beszélnünk kell.
Harmadik héten hétfőn közösen átbeszéltünk, hogy hol vannak
eltérő nézetek és mit kell javítanunk, hogy csapatként még hatékonyabbak
legyünk. Majd belevetettük magunkat a
munkába és két párra szétválva dolgoztunk.
Ekkor szinte mindannyian úgy éreztük, nem fogunk végezni... Ráadásul
ezen a héten küzdöttem az étel okozta problémákkal, így nem igazán éreztem
magam hatékonynak, de szerencsére a hétvégére jobban lettem, azonban még inkább
rajtam volt a nyomás a végső prezentáció közeli időpontja miatt.
A negyedik hetet egy szóval tudom jellemezni: káosz... Hétfőn
és kedden még az utolsó információkat dobtuk össze, és Toula project manager
hátterével igyekezett sürgetni, összerántani minket, mely nem volt mindig
egyszerű, egyre feszültebb lett a hangulat a közelgő szerda miatt :) De megcsináltuk, befejeztük, lezártuk sikeresen
a 4 hetünket és csütörtök-péntek este már csak a szórakozás maradt.
Két nagy prezentációnk volt a program lezárásaként:
szeptember 5-én az IHR-nak prezentáltuk az egy hónap eredményeit és
javaslatait, másnap csürtökön (6-án) pedig nyilvános előadás keretén belül minden IBM csoport 10
percben ismertette a program részleteit és eredményeit. Ezen részt vett mind a négy szervezet és azok
meghívottai, akivel a Brazil
13 csoport kapcsolatban volt.
Kicsit ideges voltam a partnernek tartott prezentáció
előtt. A munkánk gyümölcseként 82
oldalnyi tervet állítottunk össze. Ennek
részei:
Marketing Stratégia
Branding Stratégia
Website re-design javaslat
IHR értékajánlata
IHR brossúrák
Értékesítési-csomag
PDG program javaslatok:
- PDG
’könnyített
- PDG
tanácsadó szolgáltatás
- PDG 2
Értékesítési-terv: új partnerek felkutatása, lehetséges piac
Azt hiszem, nem túlzok ha azt mondom, nagyon sokat
dolgoztunk a 4 hétben és igyekeztünk a lehető legjobban teljesíteni akkor is,
ha a terület kívül esett a komfort-zónánkon.
A prezentációt nagyon pozitívan értékelte az IHR, emellett elmondták,
hogy a jelenlétünk gyökeres változásokat indított el a szervezetben:
újraosztották a feladatköröket, más szemlélettel kezelik a szervezet működését
és annak ellenére, hogy non-profit szervezet, elfogadták a ’működéshez szükséges
bevétel’ fontosságát, mely a hosszútávú életben maradást biztosíthatja. Emellett olyan területetekre, lehetséges
gátló tényezőkre rávilágítottunk, melyet talán nem is mertek volna fel a
program nélkül. Összeségében a csapatunk
elégedetten zárta le a közös hivatalos munkát.
A záróesemény napján éreztük meg igazán, hogy már csak egy
nap és vége.... Az esemény előtt
elkészült rengeteg közös kép a Brazil 13 csoporttal és a
partnerekkel. A nagyszabású eseményen minden csoport bemutatta
az eredményeket és megosztott néhány emlékezetes pillanatot, képekkel. Mi az egy szem urat a csapatban, Andreát
kértük fel arra, hogy képviseljen minket.
Egy külön meglepetésként egy idézetettel búcsúztunk, mely után
mindennyian éreztük, hogy habár két nap múlva elutazunk, mégis ez egy
felejthetetlen élmény volt és hatalmas lehetőség, mely nem mindig adódik az
életben. Őszinte szívvel ajánlottuk fel
a partnerünknek, hogy a jövőben is kívánjuk őket támogatni a fejlődésben és minden lehetőséget
megragadunk, hogy kapcsolatban maradjunk, akár személyesen is.