Az elmúlt egy hétben nyaralni voltunk a kedvenc
szigetcsoportunk egyikén, a Kanári-szigetekhez tartozó Fuerteventurán. Nem tudunk betelni Spanyolország eme
gyöngyszemeivel, sokféle aktív kikapcsolódásra van lehetőség, a szigeteknek
változatos arca van és nem utolsó sorban, szinte minden időszakban jó itt nyaralni. Fuerteventura azonban nagyon más, mint a többi
sziget. Az egy hét alatt volt részünk
tikkasztó hőségben, szeles időben, homokviharban, esőben és borús időben.
Első nap délután érkeztünk meg Corralejo-ba. Az északi parton fekszik a Bristol Playa
hotel, egy szeles parton, ami miatt kicsit meg is ijedtünk, hogy talán rosszul
választottunk, de aztán később kiderült, jobb helyen nem is szállhattunk volna
meg. Ez a város fürdésre nem igazán
alkalmas, mivel a strandjai kicsik és nem is szépek, túl közel vannak a
forgalmas kikötőhöz. Már első este
egyértelművé vált, így még 6 órakor elmentünk a 4 km-re lévő dűnékhez. Ott aztán az általunk annyira kedvelt
’senkiföldjén’ fürödtünk először. Ez
annyit jelent, hogy nincs tömeg, szinte alig fürdik valaki, mivel a hely
nehezebben megközelíthető, vadabbak a hullámok és kicsit veszélyesebb a
partszakasz. Egészen 8 óráig ott
voltunk, amíg a szél olyan erőssé nem vált, hogy ajánlatosabb volt a biztosabb
szárazföldre visszatérni :) Corralejo
napközben csendes, éjszaka nyüzsgő város, rengeteg beülős, hangulatos ivóval,
étteremmel és élő salsa-zenével az udvarokban.
A város egyik központi játszóterén még 10:30-kor is nyüzsögtek a
gyerekek, az anyukák a padon pletyóztak, míg a férfiak söröztek vagy boroztak a
közeli ivó teraszán. Senki sem aggódott,
hogy koszos lesz a gyerek ruhája, vagy hogy haza kéne menni lefeküdni. Két utcával arrébb már nyüzsgött az éjszakai
élet, karaokee bárok és boltok sora csábította a turistákat, zene szólt
mindenhol.
Második nap az éjszaki parton indultunk el El Cotillo
felé. Itt nincs betonút, csak murvás és
köves útfélék, melyen leginkább terepjáróval lehet jól közlekedni. Mi egy kis Peugeot 207-el voltunk, amire
bölcsen teljes biztosítást kötöttünk, így gond nélkül bukdácsoltunk vele a
vulkanikus kövekkel, kisebb sziklákkal tűzdelt utakon, míg végre a
szörfparadicsomokhoz értünk. Eddig csak
képen láttam, ahogy várnak a szörfösök a hullámokra. Élőben igazán lenyűgöző
volt őket nézni, ahogy száguldoztak lefelé a hullámokon, vagy ahogy éppen jó
nagyokat buktak. Kezdett egyre inkább
megjönni a kedvem a szörfözéshez :) Corralejo
és El Cotillo közötti szakasz fürdésre nem alkalmas, de szörfözésre tökéletes,
így egész szörftelepek vannak lakókocsikkal.
Az út poros, homokos, kavicsos, rázkódós és szűk, igazi kihívás rajta
vezetni. A kitartó út után El Cotillo
csodálatos azúrkék tengerpartján lehet egy jót fürdeni. Utunk a strandolás után a szörfközpontba
vezetett, ahol megtudtam, kezdőként egész megfizethető áron vehetek
órákat. Biztos voltam benne, hogy még
szörfözni fogok, mielőtt hazatérünk :)
Harmadik nap a nyugati parthoz mentünk El Cotillo alatt
egészen Ajuy-ig, ahol a magas falak szélén túráztunk. A kilátás gyönyörű az óceánra, fekete homokos
strandok és hatalmas hullámok jellemzik a nyugati részt. A magas fennsíkról pazar látvány tárul a
vulkánokra és dombokra. Senkivel sem
találkoztunk, olyan érzésünk volt, mintha a világ végén lennénk. Az egész napos túrázás után újra megálltunk a
dűnéknél az esti nagy hullámokban fürdeni.
Negyedik nap kissé borús volt az idő, így első célunk Fuerteventura fővárosa, Betancuria volt. Ahogy a szerpentineken egyre feljebb
jutottunk, hirtelen a hőmérséklet is esett kb. 10 fokot. A felhők között autóztunk és esőben, a rossz
időjárás miatt így nem láttunk semmit.
Ennek ellenére, több gazdátlan partot látogattunk meg Pajarán át Costa
Calma-ig a délután folyamán. Innen
vissza kellett indulnunk, hogy ne maradjunk le a vacsoráról, de még megálltunk
egy 30 percre a dűnéknél fürdeni :)
Ötödik nap egy hosszabb túrát terveztünk, hogy megnézzük
Jandia híres strandjait, de a nap a végén egészen máshogy alakult. Jandia egyik leghíresebb szakaszához
autóztunk, Playa de Sotavento-hoz. Ezen
a parton a homok között megmarad a tengervíz és 'tavacskákat’ alakít ki,
ezáltal változatossá és varázslatossá téve a strandot. Ide érkeztünk meg délelőtt és egész napos
fürdést terveztünk, azonban az egyetlen bódé ki volt bérelve a szörfösöknek és
szinte nem lehetett megmozdulni a sok Kite-os és Windsurf rajongótól. Egy jó óra sétálás és vízben gázolás után,
térdig kavargó homokban mely tűként szúrta a lábszárunk, továbbálltunk. Ennél jobb döntést nem is hozhattunk :) Elautóztunk a sziget legdélebbi pontján lévő
Faro de Jandia világítótoronyhoz.
Mindössze Morro Jable-ig van rendes út, utána murvás, korlát és aszfalt
nélküli, kb 15 km hosszú út visz a sziget végéig.
Maximum sebesség amivel haladni lehet (rally
autó hiányában) mindössze 50 km/h. Az út
során varázslatos kilátás nyílik a vad déli hullámokra, ahol olykor a szellő
felkapja a vízcseppeket és kisebb víztölcséreket alkotva hurcolja a part felé a
vizet. Ilyen látványban még sosem volt
részünk korábban. A toronyhoz megérkezve
a végtelen óceán tárul az ember szeme elé, a vöröses, kietlen, köves
környezetről nekem a MadMax film jutott az eszembe. Akár itt is forgathatták volna :) Visszaúton tettünk egy kitérőt El Cofete
felé, hogy megtekintsük az eldugott, fehér homokos partot. Ez a szakasz a hegyen keresztül vezet,
továbbra is aszfalt nélküli, csak homokos és kavicsos szerpentinen – más úton
nem is megközelíthető. A hely
jellemzője, hogy a magas hegyen nem jut át a nyugati partok felől érkező
felhőtömeg, így az megreked a hegy oldalán és a sziget északi és déli csücske
felé tud csak oszladozni, távozni.
Ezáltal, a hegy keleti oldalán tűz a nap, míg a nyugati oldalán a
felhőbe visz a szerpentin. Mikor felfelé
haladtunk és átértünk a hegyen, még az eső is zuhogott. A hegy ormán olyan hatalmas szél fújt, hogy
alig tudtunk kiszállni az autóból és nem viccelek, majdnem lefújt minket az
útról.
Ezután megpillantottunk
’Sekiföldjét’, El Cofete partját.
Eredetileg akartunk itt fürdeni, de gyorsan lemondtunk róla. Akinek szenvedélye a kincskeresés, itt
garantáltan talál gyöngyszemeket, ugyanis a tenger mindenféle ’szemetet’,
tárgyat pakol le ezen a parton. Mi is
találtunk pár nélküli halászcsizmától kezdve, kagylón át, halászhálóig, szinte
mindent. Nem lesz meglepő, ha leírom,
hogy alig találkoztunk valakivel, amíg ott voltunk. Mindezek ellenére, a vad tenger a kétszínű
homokkal (fehér és fekete vulkanikus) nagyon is megfogott. Nehezen indultunk haza, de 2,5 óra
autókázásra voltunk a hoteltól.
Hatodik nap, csak Corralejo dűnéinél a parton töltöttük az
időt és én lélekben készültem a másnapi szörfözésre… Ugyanis eldöntöttem, hogy
nem várok tovább, kipróbálom :)
Hetedik nap, valóra vált az álmom. Veszem a bátorságot, és azt írom, hogy
szörföztem, mivel valóban sikerült (nem túl sokszor, de) siklanom a
hullámokon. A felejthetetlen élményeket,
amiket szereztem, a következő bejegyzésben osztom meg.
Utolsó nap, szombaton már nem volt időnk fürdeni, csak
elindultunk a reptér felé és kicsit fájó szívvel repültünk el a szigetről.
Fuerteventurán egyik legjobb nyaralásunkat töltöttük, minden napra tartogatott
meglepetést a sziget, emellett rengeteget fürödtünk és sokszor csak bámultuk a
sziget rejtett szépségeit. Aki szereti a
kihívásokkal teli, változatos és aktív nyaralást, nem fog csalódni, ha
Fuerteventurát választja úticélnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése